Sorsszerű történések és végzetes események – a megfogalmazás alapján azt gondolnánk, a kettő között nincs nagy különbség. Pedig a Sors és Végzet csak látszólag tűnnek rokonértelműnek…
Sorsunkat cselekedeteinkkel befolyásolhatjuk, a végzet pedig szabad akaratunkat figyelmen kívül hagyva, elkerülhetetlen történéseket alakít. De mit is jelent ez a két fogalom valójában?
Sors
A sors nem egyenlő az eleve elrendeltséggel hiszen az ember gondolataival, döntéseivel és cselekedeteivel teremti azt.
Mindenki egy adott „csomaggal” és érzelmi-mentális eszköztárral születik, ezek a képességek és körülmények nagyjából kijelölnek számunkra egy főútvonalat. Azonban az már rajtunk múlik, hogy döntéseink által mit hozunk ki önmagunkból és a lehetőségeinkből, és mennyire használjuk ki adottságaikat.
Gondolatainkból fakadnak a cselekedeteink. Állandó, folyamatosan ismételt cselekedetekből alakulnak ki a szokásaink, szokásainkból pedig a személyiségünk. Személyiségünk, jellemünk kétségkívül sorsteremtő hatalommal bír. Sorsváltozásokat ezért lényünk átformálásával, önfejlesztéssel és viselkedésünk átalakításával is előidézhetünk.
Végzet
A végzet nem más, mint sorsformáló cselekedeteink elkerülhetetlen következményeivel való szembesülés, még ha nincs is tudomásunk erről.
A végzet, vagy a fatális erő legtöbb esetben egy váratlan, szabad akaratunktól teljesen függetlennek tűnő esemény, fordulat vagy akár tragédia formájában jelenik meg.
Ennek oka egyrészt az érett karma, mikor hibás cselekvéssorozataink következményeivel találkozunk.
Nagyon gyakori jelenség, mikor helytelen gondolati és cselekvési mintát követünk olyan hosszú ideig, hogy sorsunk fő pályájától messze elsodródunk. Ilyen esetben úgy érezzük, hogy egy fatális, univerzális erő kijelöl számunkra egy utat, amit ha akarunk, ha nem, el kell fogadnunk.
Van, hogy rengeteg időt és energiát fektetünk egy vágyott cél elérésébe, de mivel az nem ideális opció sorsvonalunk „alapcsomagjának” megfelelően, az élet fatális, végzetes, kikerülhetetlen tolóerővel sorsunk főútvonalára terel vissza bennünket.
A végzet pedig valójában sosem érkezik előjel nélkül.
Általában sok időt és számtalan esélyt kapunk a megfelelő, helyes döntések meghozatalához egy adott életszakaszban. Ha azonban nem döntünk, vagy nem fejlődésünknek kedvező módon választunk hosszú időn keresztül, akkor egyfajta „ atyai” pofonként irányba állít minket a végzet ereje.
Olykor a fatális erő gondoskodó, törődő, és életünket jobbá alakító jellege azonnal érezhető, mikor helyesen, önazonosan megfogalmazott céljaink váratlan égi megtámogatása miatt, csodával határos módon megvalósulnak.
Sokszor azonban csak hónapokkal, évekkel később értjük meg, mi az oka egy tragédiaként felfogott kudarcnak, vagy sorsformáló égi beavatkozásnak.