Létünk talán egyik legnagyobb rejtélye, hogy milyen mértékben vagyunk képesek alakítani sorsvonalunkat, életünket.
Sokak számára ez elsődlegesen hitbéli kérdés, és erős meggyőződéseket táplálnak földi küldetésük útjával, céljával kapcsolatban – vagy éppen ellenkezőleg: egyesek a tudatosság és az elme sorsteremtő hatalmának hívei, mellyel olyan életet alakíthatnak magunknak, amilyet csak kívánnak.
Az tény, hogy valamennyien különböző körülmények közé születünk, és személyiségjegyeinkből, képességeinkből kifolyólag más és más életút bejárására van esélyünk. Lehetőségeink, elérhető céljaink sem egyformák, ugyanakkor ha szemléletmódunkat megfelelően alakítjuk, tudatos odafigyeléssel és cselekvéssel számunkra kedvezően befolyásolhatjuk sorsunk alakulását.
Különbséget kell azonban tennünk sors és végzet között: sorsunkat megfigyelések alapján önfejlesztéssel, tudatossággal és időszerű, megfelelő cselekvéssel befolyásolhatjuk és alakíthatjuk, a végzet pedig egy olyan kozmikus erő, melyre semmiféle ráhatásunk nincs.
Ugyanakkor ha sorsvonalunkat helyesen igyekszünk terelgetni, talán sok esetben a végzet kardjának lesújtó csapása is elkerülhető- hiszen a végzet gyakran akkor szól közbe, ha hosszú idő elteltével sem vagyunk képesek önerőből formálódni, fejlődni.
A következő 5 pontban összegyűjtöttük azokat a fontos szempontokat, tanácsokat, melyek figyelembe vétele sorsteremtő hatalmunkat erősítheti:
1. A realitás, aktuális kiindulási pont elfogadása
El kell fogadnunk, és ítélkezéstől mentesen fel kell vállalnunk önmagunkat, körülményeinket , erősségeinket és hibáinkat.
Tudnunk kell, hogy jelen pillanatban ezek határozzák meg a valóságunkat, illetve, hogy múltbéli viselkedésünk és személyiségjegyeink következménye mindaz, amit most jelennek nevezünk. Legyünk tisztában azzal is, hogy tudatunk és cselekedeteink formálásával a körülményeink is megváltozhatnak.
2. A meggyőződések felülvizsgálata
A legtöbbünkben fut jó néhány olyan tudatos vagy tudatalatti program, mely érzelem szinten meghatározza, mit érdemlünk-kaphatunk meg az életben, és mely vágyainkat tekintjük „ lehetetlennek”. Ezek a téves meggyőződések úgy működnek bennünk, mint egy hibás szoftver, melyet el kell távolítanunk ahhoz, hogy sorsformáló hatalmunk bekapcsolódhasson az „ újratervezésbe” . Ezek a programok származhatnak neveltetésünkből, múltbéli kudarcainkból, megéléseinkből és környezeti tapasztalatainkból egyaránt.
3. A múlt kiértékelése és elengedése
A legtöbben attól tartanak, hogy a múltban tapasztalt események, negatív élmények újra meg fognak történni, és adott helyzetek törvényszerűen ugyanazzal a végkifejlettel járnak. Valahol ez természetes, és a negatív emlékeket megóvó jelleggel tárolja a memóriánk – mint mikor egy kisgyermek megégeti a kezét a forró tűzhelyen. Kíméletlen őszinteséggel elemezzük ki, mi magunk hogyan járultunk hozzá múltbéli kudarcainkhoz, tévutainkhoz. A legfontosabb azt felismernünk, hogyha a jövőben másképp állunk a dolgokhoz, helyzetekhez, és mi magunk is változunk, a végkifejlet is megváltozik. Vessük le magunkról az áldozati szerepkört, és vállaljunk felelősséget saját döntéseinkért!
4. Szembenézés a félelmeinkkel
Bár ez szorosan kapcsolódik a 3. pontban leírtakhoz, nem pusztán a múltból fakadó aggályokra vonatkozik. Terveink, céljaink megvalósításában sokszor a legnagyobb akadály a kishitűség, önbizalomhiány, és hogy fejben legyártjuk a lehető legrosszabb forgatókönyvet. Természetes, hogy félünk a fájdalom megtapasztalásától, de ismerjük fel, hogy félelmeink a legtöbb esetben nem igazolódnak be. A félelmek legyőzésének egyik módja a komfortzónából való kilépés, melynek komoly önbizalom, önértékelés növelő hatása is van.
5. Másokra irányuló szeretet és önszeretet egészséges egyensúlya
A szeretet, vagyis szívünk mágneses terének sugárzása talán a legfontosabb sorsformáló erővel bír. Ami azonban nélkülözhetetlen a teremtéshez, az az egészséges önszeretet megléte. Bíznunk kell saját erényeinkben, pozitív tulajdonságainkban, és hinnünk kell benne, hogy ugyanúgy megérdemeljük az öröm és boldogság állapotát, mint bárki más.
Adni is akkor tudunk igazán másoknak, ha mi magunk harmóniát teremtettünk önmagunkban.
Mindig figyeljünk ida szívünk szavára, és törekedjünk az önazonos létezésre- ez a sorsteremtés egyik legfőbb kulcsa.