Vajon milyen mértékben lehetünk urai és teremtői életutunknak? Egy eleve elrendelt sorsvonalat követve engedelmeskedünk a ránt rótt életfeladatoknak, vagy hatalmunkban áll gyökeresen változtatni létünk alakulásán?
Gyermekként szinte mindannyian ugyanarról álmodunk: élményekben és anyagiakban gazdag életről, kiteljesedett szerelmi kapcsolatokról és mesés karrierről. Fiatal felnőttkorban már érzékeljük, mindennek elérése komoly erőfeszítéseket igényel, és a sors által kiosztott lapok bizony jelentősen meghatározhatják, milyen képességekkel és lehetőségekkel rendelkezünk vágyaink megvalósításához.
Te melyik típusba tartozol?
Leszületésünk helye, családi hátterünk és a fizikális test, amelybe érkezünk, alapvető adottság. Sorsunk alakulását a továbbiakban mégsem ezek a tényezők, hanem a személyiségünk határozza meg. 2 alaptípust különböztethetünk meg: Bal agyfélteke által irányított, racionális, logikusan gondolkodó alkatot, és jobb agyfélteke vezérlésű emocionális, szenzitív típust. A két agyfélteke közötti információáramláson múlik, hogy milyen mértékben vagyunk képesek helyzetektől függően hol az érzelmi, hol az értelmi képességeinket használni, ugyanakkor reflex jellegű alapműködésünk mutatja meg, melyik csoportba tartozunk inkább. Ennek feltérképezéséhez , önismeretünk kialakításához lelkünk jelzései mellett nagy segítséget nyújthat egy asztrológiai radix, és egy születési dátumunkból kalkulált numerológiai elemzés. Fény derülhet arra, hogy boldogságunk zálogát egy szakmai karrier és az önérvényesítés, a magánélet szűkebb körébe tartozó érzelmi megtapasztalások vagy egy közösségi karma szolgálata jelenti.
A főútvonalon, vagyis lelki beállítottságunkból fakadó tudat alatti élettervünkön változtatni szinte lehetetlen küldetés. Egy emocionálisan érzékeny, empatikus , az érzelmeket előtérbe helyező személy sosem lesz képes önazonos módon végigjárni egy racionálisabb alapokon működő, gyakorlatias és dominanciára törekvő egyén életútját. A sorsteremtő hatalom alapja pedig nem más, mint az alapszemélyiségünkkel megegyező tartós cselekvés.
Mit tehetünk sorsteremtő hatalmunk felerősítéséért?
Szinte csodaként tekintünk azokra a történetekre, ahol egy hátrányos helyzetű, többgyermekes családból származó, belső késztetéseit és álmait követő személy kitör a látszólagos esélytelenség ellenére a nem kívánt körülményekből, és sikeres emberré válva, sorsfordító képességeiről ad tanúbizonyságot. Ennek ellenpéldája is igen gyakori, mikor a leszületési alaphelyzet kiváló, de az egyén nem tud bánni a sors adta lehetőségeivel, és remek külső- belső adottságait eltékozolja.
Hiteles önismeretünk birtokában, a következő tanácsok segítségünkre lehetnek abban, hogyan hozzuk ki a legtöbbet önmagunkból, és miként aktiválhatjuk sorsteremtő energiáinkat:
1. Közvetlen környezetünk véleményének, kritikájának, döntéseinkre való ráhatásának csökkentése, személyiségünk védelme érdekében.
Szeretteink, családtagjaink és barátaink általában jó szándékkal, a megóvás érdekében formálnak véleményt életünkről , vágyott céljainkról. Számtalanszor hallotta már mindenki a következőket:
„Ez lehetetlen, erre nincs esélyed”
„Ez nem a te utad, inkább érd be kevesebbel”
„Miért küzdesz még mindig, ha nem megy?”
„Lépj ki a helyzetedből, párkapcsolatodból, ha ennyire fájdalmas”
Környezetünk elsősorban szubjektíven, érzelmi szempontból reagál életünk történéseire, helyzeteire. Nem kívülről, magasabb perspektívából szemlélik a sorsunkat és döntéseinket, hanem a saját szemszögükből a meglévő élettapasztalataik alapján, és hogy rólunk miképpen vélekednek.
Valójában nem tudhatják, milyen sorsfeladataink lehetnek, és ehhez milyen tapasztalatokra van szükségünk. Ezt egyedül mi magunk érezhetjük. Illetve, ami egy racionális típusnak magától értetődő döntés, az egy emocionális alkat számára abszolválhatatlan feladat lehet.
2. A kockázat vállalása, a komfortzónából való kilépés szükségszerűsége
Itt nem az ésszerűtlen, hazardírozásnak minősülő kockázatvállalásról van szó, hanem arról a törvényszerűségről, hogy komfortzónában nincs lehetőség a fejlődésre. Aki mindig csak a már jól ismert, biztosnak tűnő utat követi, a változáshoz szükséges esélyt is eltaszítja magától.
Engedjünk teret az új dolgoknak, és ne ragadjunk le a múltban. Természetesen érdemes tanulnunk a múltban elkövetett hibáinkból, de meg kell értenünk azt, hogy pusztán múltbéli megtapasztalásaink alapján létrejövő félelmeink csökkentik az esélyeinket a változtatáshoz. Ha mi magunk változtatunk a hozzáállásunkon, az eddig kudarcként megélt történések is másfajta végkifejletet hozhatnak.
3. Egészséges önbizalom és folyamatos önfejlesztés
Lényünk szinte sugárzik, amikor tisztában vagyunk hibáinkkal és erényeinkkel egyaránt. Önbizalom nélkül a legcsekélyebb dolgokban is nehezen érhetünk el sikert. Ennek eléréséhez fontos feladatunk személyiségünk állandó fejlesztése, és a nem kívánatosnak vélt személyiségjegyeink korrigálása. A környezetünket nem mindig változtathatjuk meg, önmagunkon, gondolkodásmódunkon azonban bármikor javíthatunk.
4. Határozott akarat, félelmeinken és hibás meggyőződéseinken túlmutató cselekvés
Egy vágyott cél folyamatos és szüntelen akarása és a szükséges gyakorlati lépések megtétele, a korlátozó és nehezítő körülmények ellenére. Ha minden szempontot figyelembe véve, személyiségünkkel önazonosnak vélt célunkért folyamatos külső- és belső munkát végzünk, az eredmény láthatóvá válik abban az esetben, ha megegyezik alapvető sorsfeladatunkkal.
Ez is érdekelhet
Rontás: illetéktelen behatolás az auránkba
A rontásnak, vagyis egy külső, élő személytől érkező ártó energiának gyakorlatilag két típusa van, a profán és a profi rontás, és mondanunk sem kell, hogy bizony mindkettő sok kárt tud okozni. De még mielőtt megijednénk, fontos leszögezni, hogy tudunk védekezni ellenük!
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
