A kelták és egyes pogány kultúrák különleges ünnepét, a Mabont minden évben az őszi napéjegyenlőség dátumán, idén szeptember 23- án tartják.
A kelta újév, Samhain (november 1.) előtt ezen a napon mondanak köszönetet a bőséges termésért és aratásért, emellett felkészülnek a hidegebb, nehezebb időkre.
Ezen a napon az éjszaka és a nappal egyforma hosszúságú, ettől kezdve azonban hosszabbá válnak az éjszakák, a nappalok pedig rövidülnek.
Mabon ünnepe sok szempontból hasonló az amerikai hálaadás naphoz, melyet november hó negyedik csütörtökén tartanak minden évben – ebben rengeteg szokás visszaköszön a kelta hagyományokból.
Ez a nap elsősorban a Földanya tiszteletéről és csodálatáról szól, illetve az évkerék forgandóságáról.
Felkészülés a szűkösebb napokra
Ebben az időszakban a föld még bőséggel ellátta az embereket termésekkel, azonban ezt követően meg kellett tanulniuk takarékoskodni és felelősségteljesen beosztani az élelmüket és energiájukat. Mabon ünnepén fantasztikus lakomákat tartottak, örömüket megosztva minél nagyobb társaságban, testileg- lelkileg igyekeztek minden téren feltöltekezni a bőségből. Vidám ruhákba öltöztek, táncoltak és mulattak akár egész éjszakán át.
Ugyanakkor ez a nap nem csak az élvezetekről és örömről szólt: tudatosan felkészültek a kevésbé könnyű időszakokra, melyet az élet természetes rendjeként elfogadtak.
Mivel az éjszakák ettől kezdve fokozatosan hosszabbodtak, tüzeket és fáklyákat gyújtva igyekeztek megtámogatni a világos „oldalt” , nehogy a fény és sötétség harcában ez utóbbi győzedelmeskedjen.
A tűzgyújtással a rossz szellemeket is igyekeztek elűzni-ez hitük szerint elősegítette, hogy az amúgy sem gondtalan téli időszak kellemesebben teljen.
A természettel összhangban
Nagy hangsúlyt fektettek Mabon napján a lelki, belső egyensúlyra: az ellentétpárok elfogadása az élet velejárója, ezt színek formájában a házak dekorációjában is megjelenítették.
Mivel a kelta év a végéhez közelít ( nov. 1.) , Mabon a megtisztulás ideje is. Követőik a rossz szokásaiktól való szabadulásra törekedtek, és minden olyan tevékenységet, kapcsolatot igyekeztek befejezni, ami nem szolgálta javukat többé – s melyeknek lejárt az ideje.
Mabon a természet rendjével való kiegyezést és összhangot, illetve az időszerűség fontosságát emeli ki.