A kelták ünnepe a Yule, a téli napforduló napjára esik, és ezt követi egy 12 napon át tartó kiemelt időszak. Nagyon érdekes történetet osztunk meg veletek a fény újjászületéséről.
December 21. a téli napforduló időpontja, és egyben a meteorológiai tél kezdete. A kelta hagyományokat követő északi népek és egyes pogány kultúrák ekkor tartják egyik legfontosabb ünnepüket, a Yule-t. Ezen a napon a leghosszabb az éjszaka és legrövidebb a nappal, ezt követően azonban egyre hosszabbodnak a napsütötte órák.
A Yule a fény diadalmaskodását jelképezi a sötétség felett, amelyek örök harcot vívnak egymással. A Nap ereje lassacskán újra átveszi az irányítást a Földön. A Yule szó jelentése „ kerék”, illetve az ősi kaldeusok a gyermekeket, csecsemőket is így nevezték. Az újjászületés és a szüntelen változások szimbóluma, a múlt lezárását és az ébredést, új kezdeteket jelképezi.
Yule, a téli napforduló ünnepe
A keltáknál a téli napforduló nem egynapos ünnep volt, hanem 12 napon át tartó ünnepi szakasz, a Yuletide kezdete, mely december 31-ig tartott. A 12 nap az év 12 hónapját szimbolizálta, így emlékeztek meg az elmúlt esztendő történéseire és készültek fel az új évre. Maguk mögött hagyták a múltat, és a jövő tervezésére összpontosították figyelmüket. A Yule ünnepe sok szempontból hasonló a keresztény szellemiségű karácsonyi időszakhoz. A családi körben töltött meghitt, bensőséges pillanatok jellemezték, és ugyanúgy fontos szerep jutott az ajándékozásnak, a fadíszítésnek és az otthon dekorálásának, mint az ünnepi étkezésnek.
Yule fa, a kelták „karácsonyfája”
A kelták nagy tiszteletben tartották a természetet és a növényeket, ezért kizárólag élő fákat öltöztettek ünnepi díszbe a házuk körül vagy a legközelebbi erdős területen. Általában valamilyen örökzöld fát ékesítettek, a díszeket saját maguk készítették természetes alapanyagokból, szárított virágokat, szalmacsillagokat , fahéjrudakat és illatos fűszerekkel, füvekkel töltött kis zsákokat helyeztek el rajtuk. A díszek gyakran csillag- és holdformájúak voltak. A fa körül ajándékokat helyeztek el az istenségeik számára, hogy azok kegyeit elnyerjék, és szerencsésen alakuljon a következő esztendejük. Tejet, vajat és mézet is hagytak számukra, hogy illendőképpen „megvendégeljék” őket.
Ünnepi dekor, hatalmas lakomák
Az otthon dekorálásánál fontos szerepet kapott a fagyöngy, amelyet a szeretet jelképének tartottak. Az ajtókra, ajtókeretekre fagyönggyel, magyallal tűzdelt örökzöld ágakat tettek, és csókot váltottak alatta, mely megerősítette a családon belüli érzelmi kapcsolódásokat. Ez tekinthető az adventi koszorú elődjének, amelynek kerek formája az évkört szimbolizálja éppúgy, mint a Yule szó.
A Yuletide időszaka alatt hatalmas lakomákat tartottak, húsok, gyümölcsök, olajos magvak és különböző sütemények kerültek az asztalra. Legkedveltebb italuk a forralt sör volt, amelyhez bort, cukrot és különleges fűszereket kevertek, almadarabokkal főzték össze, s ezt nevezték „báránygyapjúnak”. A szegfűszeg is szerepelt a repertoárban, asztali díszként gyümölcsök héjába szurkálták, és a forralt sörbe is került belőle.
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
