Július 28. szombat. Elérkezett a búcsúztató napja. A Dunántúl különböző pontjairól érkezett családtagjaim nálam gyülekeztek, és együtt mentük Biatorbágyra a református templomhoz, amely a Fő utca 59. szám alatt található. Ismét az 59-es szám… Számít
Megrázó élmény volt belépni a templomba, ahol hat héttel korábban együtt vettünk részt Eszterék esküvőjén. Emlékszem, milyen vidámak voltunk, mennyire tetszett nekünk a kedves, faborítású templombelső a sok zöld növénnyel. Tudom, hogy Gyuszkó választotta ezt a helyszínt a búcsúztatójára a diósdi templom helyett. Amikor most beléptünk, már szólt Ákos Hello című száma. Szíven ütött a dallam és a szöveg is, annyira találó volt. Később ezt mások is megerősítették. Muszáj volt sírnom, alig tudtam abbahagyni, mire megérkezett a lelkésznő. Nagyon szép beszédet tartott: a Bibliából Sámuel II. Könyvének 12. fejezetét idézte, amely Dávid elvesztett gyermekéről szól, aki helyett az Úr adott másikat, Salamont. A beszéd után Rita barátnőm felolvasta Gyuszkó hozzám írt versét, amelyet a blog 2. részében közzétettem.
A szertartás végeztével felkerekedtünk, és elindultunk a Pilis felé, hogy Gyuszkó kérésének megfelelően szétszórjuk a hamvait. Aki akart, velünk tarthatott, és sokan eljöttek erre az útra is. A helyszínt, Dobogókőt a bátyám választotta ki előző hétvégén. Pedig nem is tudta, hogy néhány hónappal korábban épp ott voltunk kirándulni Gyuszkóval, akkor ültem mögötte először a motoron? Ahogy valószínűleg azt sem tudta, mert nem foglalkozik ilyesmivel, hogy a hagyomány szerint épp itt van a Föld szívcsakrája. Méltó nyughely egy nyitott szívcsakrájú ember hamvainak? A Rezső-kilátónál én is most jártam először, de biztos vagyok benne, hogy ennél szebb helyet nem találhattunk volna. Szerintem Gyuszkó segített kiválasztani a neki tetsző helyszínt? A parkolótól néhány száz méteres út vezetett a fák között egy kis tisztáshoz. A korláton túl csodálatos panoráma tárult elénk. A Pilis erdői, a Rám-szikla, A Duna-kanyar, jobb kéz felé Visegrád, bal kéz felé a túloldalon Zebegény, szemközt pedig a Börzsöny, Szent-Mihály hegye. Mennyire stílusos ez is: a magyar néphagyományban Szent Mihály áll a haldoklók mellett, segít nekik itt hagyni a földi világot, és átkíséri a lelkeket a túlvilágra. A Göncölszekér másik neve ezért Szent Mihály szekere, sőt a Tejút egyik középkori neve is Szent Mihály útja.
Gyuszkó hamvait a szél magával vitte a pilisi hegyek fölé, ahol az ég kékje és a fák zöldje összeolvad. A lelke az égben van, a hamvai pedig egyesültek a Földdel – éppen ott, ahol annak szíve dobog. Az ősi tudás szerint Szent György-vonalak hálózzák be a Földet. Ezek energiarendszerek, rezgések: ahol sok ilyen vonal fut össze, szakrális hely. A Kárpát-medencének kitüntetett szerepe van, itt ugyanis az energiavonalak olyan sűrűsödése fedezhető fel, amely páratlan a világon. Ha ránézünk a térképre, azt is láthatjuk, hogy a Dunakanyar íve a Pilis-hegységet szív alakban öleli körül. Atilla hun király sem véletlenül választotta birodalma központjául éppen ezt a környéket. Az ezoterikus tanok szerint hasonló szent hely például az angol Stonehenge, a görög delphoi jósda, a perui Machu Picchu, az egyiptomi Kheopsz-piramis, és a spanyol El Camino. Ismét a Camino? Az utóbbi napokban újra és újra eszembe jut. Este fel is tettem a kérdést: érdemes lenne nekivágnom néhány hét múlva? Vajon üzenet az, hogy a téma felmerült? Az arkangyal-kártya válasza: „Tisztánhallás: Figyelj mások vagy a benső hangod szerető útmutatására. Nagyon tisztán hallod a mennyei útmutatást. Ismétlődő üzenetek formájában arra buzdít, hogy magad vagy mások érdekében tegyél valamit a helyzet javulása végett. A szeretetteljes isteni irányítás újra és újra jelentkezik, és mindig a lényeget ragadja meg.”
Érdekes, hogy éppen most jutott el hozzám ez a könyv. Ezzel a történettel, és a Caminóval. És az is érdekes, hogy ma – három napon belül másodszor – megint azt az angyalkártyát húztam, amely szerint „Ezoterikus ismeretek révén segítek megérteni a szellemi igazságokat. Gondolkodásmódod legyen nyitott? Figyelj oda a jelekre: a háromszor vagy többször előforduló információkra? Raziel abban segít, hogy megértsük az olyan eszméket, amelyek meghaladják az emberi logikát.” Ji Csinget is dobtam, hogy vajon jól értelmezem-e az üzeneteket. Az 50. jel jött ki, az Áldozati edény: „Az áldás az ég válasza az áldozatra. Te is csak áldozatból születhetsz újjá. Benső érésen mész át. A forradalmon már túl vagy, most az újat kell megalapozni. A jel praxisa az agykontrollhoz hasonló. A képzelet mágiája eltávolítja a méltatlant – s ugyanakkor imaginálja a méltó jövendőt. Az áldozati edényben a nyers megfő, s kifinomult táplálék lesz belőle. A láthatatlan világ segít.” Július 30. hétfő. Megjelent a blogom első része? Az arkangyal-kártya pedig ezt üzente: „Türelem: Álmaid gyorsabban valóra válnak, mint hiszed. De azért tápláld őket türelemmel. Időbe telik, amíg a csíra átfúrja magát a talajon, és virágzó növénnyé fejlődik. Legyél hálás, hiszen minden egyes lépéssel közelebb jutsz hozzá. Ahogy az álmaidat követve cselekszel, észreveszed valamennyi pillanatban a benne rejlő tanítást és szeretetet.” Július 31. kedd. Kiolvastam Shirley MacLaine könyvét, és valóban döntöttem: elkezdtem szervezni az utat. Az első lépés információgyűjtés az interneten, és vadászat olcsó repülőjegyek után. A szükséges anyagi forrás is megvan: az Apeh értesített, hogy jókora túlfizetésem van. Annál a szervnél, amely csak ritkán közöl ilyen híreket, inkább a hetedik bőrt is lehúzza az emberről. Megint meglegyintett az égi segítség szele.
Anikóval is beszélgettem msn-en. Szerinte 100%, hogy Gyuszkó visszajön hozzám, mégpedig pasiként, és hamarabb, mint gondolnám. Ő érzi az idejét is, de nem mondja meg, mert nem akar befolyásolni. Igaza van, nem is kérdeztem rá. De azért eszembe jutott az előző napi angyalkártya: Álmaid gyorsabban valóra válnak, mint hiszed? Folytatjuk! A blog korábbi részeit itt olvashatod >>>