Augusztus 26. vasárnap. Egyre többen kérdezgetik, hogy izgulok-e már az Út miatt. Eddig mindig azt válaszoltam, hogy nem… kellene? Ma először éreztem azt, hogy kicsit izgulok… Azt játszottam, hogy leírtam a kulcsszavakat, amelyek a Caminóval k
Az Út hosszabb elnevezése: El Camino de Santiago, vagyis Szent Jakab Útja, melynek végállomása Santiago de Compostela városának katedrálisa. A Compostela szó jelentése csillagmező, ami a Tejútra utal. Vagyis a Föld felszínén kanyargó, hozzávetőlegesen 800 kilométeres út az égi ösvény tükröződése? Ráadásul állítólag nemcsak az égi szféra hat a zarándokútra, hanem a föld mélyében működő energiavonalak is. Mondják, ezért gyógyulnak itt az átlagosnál gyorsabban a sérülések, vízhólyagok, lábfájdalmak? Néhol erősebben hatnak ezek az energiák – ilyenkor úgy érezheti a fáradt zarándok, hogy hirtelen új erőre kapott: frissen kapaszkodik fel az emelkedő tetejére. Augusztus 27. hétfő. Ma a következő angyalkártyát húztam: „Tanácsadó (Azrael): Született tanácsadó vagy. Sokakon segít az útmutatásod és a biztatásod. Életcélod szoros összefüggésben áll a tanácsadással, általa fölemelheted, lelkesítheted, vigasztalhatod, gyógyíthatod és inspirálhatod felebarátaidat.” Nem gondolom, hogy született tanácsadó lennék, de az a sok minden, amin életem során keresztülmentem, olyan tapasztalatokkal látott el, amiket talán mások érdekében is kamatoztathatok. A biztatás pedig mindenkinek elkel? nekem is. Kevésbé emelkedett téma: ma megnézhettem a rendőrségen a részletes boncjegyzőkönyvet és a műszaki szakértői véleményt. Utóbbi szerint a motor sebessége ütközéskor 60 km/h, az ezt megelőző eséskor pedig 77-83 km/h körül volt. Tehát Gyuszkó nem hogy nem száguldozott, hanem még a megengedett sebességet sem lépte túl? Persze a végeredmény szempontjából mindegy, de mégis jobban esik, hogy a rendőrség sem tehette őt felelőssé.
Augusztus 28. kedd. Ébredés után bevillant, hogy miért is lett éppen 29 napos a zarándokutam. A tervezéskor ez még nem jutott eszembe, de mégsem lehetett véletlen. Gyuszkó 29 évet élt, így pedig minden nap gyaloglásom egy életévét jelképezi majd? Az Utat az ő emlékének szentelem, érte járom végig. Persze egyúttal önmagamért is. Gyuszkó elment, de az én életem megy tovább. A történtek után azonban szükségem van egy mérföldkőre, ami elválasztja a múltat és a jövőt, ugyanakkor hidat is képez közöttük. Ez lesz nekem a Camino. Viszonyítási pont: van, ami előtte történt, és van, ami utána fog. Az angyalnaptáram mai üzenete: „Hatalmasabb vagy bármilyen félelmetes erőnél. Isteni akaratod több sötétséget le tud gyűrni, mint amit a világ valaha is látott.” Ez persze nemcsak rám vonatkozik, hanem minden emberre. Ám ahhoz, hogy ez a szunnyadó képesség realizálódhasson, önmagunkba és a körülmények jóra fordulásába vetett hitre van szükség. Augusztus 29. szerda. Holnap hajnalban indulok? Furcsa érzés. Éjjel azt álmodtam, hogy az autóm egy szakadékba zuhant, és elmerült a tengerben. Én azonban nem voltam benne, mert egy másik autóban ültem, ami vontatta az enyémet. Nem értek az álomfejtéshez, fogalmam sincs, mit jelenthet ez. De úgy érzem, jót: nem zuhanok le, megmenekülök, védve vagyok?
Csupán egy könyvet csomagoltam el, ami valóban létszükséglet: John Brierley nehezen beszerzett Zarándok útikalauzát. Emellett pihent a hálózsák, néhány ruhadarab, lábbelik, törülközők, tisztálkodó szerek, mérsékelt terjedelmű útipatika, kevés élelmiszer, kulacs, esőkabát, sapka, zseblámpa, gyaloglóbotok, két üres füzet a jegyzeteimnek, iratok, fényképezőgép, és még néhány apróság. Tíz kiló? Az ajánlások szerint jó, ha a teher nem haladja meg az ember testsúlyának tíz százalékát. Márpedig ez annál 3 és fél kilóval több. Ráadásul soha nem túráztam hátizsákkal? Sőt, máshogy sem sokat. Tulajdonképpen az utóbbi egy évet nagyjából a számítógép előtt ülve töltöttem. Folytatjuk! A blog korábbi részeit itt olvashatod >>>