Augusztus 16. csütörtök. Nézegettem a tegnap kapott kisgyerekkori képeket, és nagyon erős szeretet-érzéseket indukáltak bennem. Amikor júliusban Gyuszkó nevelőanyjánál voltam, szintén kaptam néhány régi fotót. Azokon már nagyobbacska volt, de mindegyiken
Ha már a gyerekkornál tartunk: eszembe jutott, hogy tavaly szeptemberben Symbolon-kártyát húztam a kérdésre, vajon miért kellett ilyen nehéz gyerekkort megélnie Gyuszkónak. A Szabadulás lapja jött ki: „Összegzés: érzelmi elszakadás, búcsú a gyermekkortól, védtelenség, hazátlanság. Társadalmunkban a legtöbb ember életének első 30-40 évében tartozik valakihez vagy valamihez, és ezáltal bizonyos védettséget, biztonságot élvez, tojáshéjba burkoltan él. Ezzel a kártyával (a lap egy feltört tojáshéjból kilépő fiatalt mutat – L.Zs.) olyan szerepszemélyiséget mutatunk be, aki a szabadságba akar beavatni minket. Ki akar szakítani a védettségből, és abban akar segíteni, hogy egyedül is tudjunk létezni. Ennek a szerepszemélyiségnek a fellépését általában óriási traumaként és fájdalomként éljük meg, amely alapjaiban rázza meg személyiségünket. Végül kifejlődik a felnőtt, aki elérte teljes szabadságát. Eredmény: Kibújtál a tojáshéjból, és először még hideget érzel magad körül, de ez hozzátartozik a felnőttléthez. Idővel egyre több erőd lesz, és lelked meg fog 'tollasodni'. Ez – Platón szavai szerint – a legfontosabb, ami egy lélekkel történhet.”
Már akkor is éreztem, hogy nagyon „belenyúltam”, utólag pedig teljesen biztos vagyok, hogy Gyuszkó esetében erről volt szó. Leszületése előtt a lelke már eljutott arra a szintre, hogy be merte vállalni ezeket a körülményeket: hogy szerető anya és család, állandóság, biztonság és mindennemű segítség nélkül sikeres és jó emberré válik. Közben pedig nem sérül a lelke, a személyisége. Hány emberrel találkoztam már, akik sokkal kevesebb nehézséget sem tudtak feldolgozni, a megfelelő kapcsolati minta és az önbizalom hiánya miatt örökké csak nyűglődtek életük minden területén. Ehhez kapcsolódik, amit Horváth Andrea ír Karma és reinkarnáció című könyvében: a fejlettebb lelkek többet vállalnak egy életre. Azt is írja, hogy a hirtelen halált halt lelkek sokkal hamarabb inkarnálódnak, és a köztes létben eltöltött idő egyébként is egyre rövidebb. Leggyakoribb pedig a családon belüli visszaszületés, mert a szeretet az egyik legerősebb karmikus kapocs. Esetünkben persze én számítok Gyuszkó családjának, ezt ő maga is így minősítette. Steve Rother pedig arról ír Életfeladatok című könyvének befejező részében, hogy napjainkban az emberiség páratlanul gyors fejlődésen megy át. Ezzel a gyors tempójú fejlődési folyamattal azonnal át akarjuk vinni az információkat a következő fejlődési szintünkre is. Eddig az történt, hogy a halál utáni szakaszban döntöttük el, hogy mely élettapasztalatokat viszünk magunkkal a következő életünkbe, és melyeket nem. A szerző meggyőződése szerint az emberiség következő fejlődési ugrása az, hogy lehetőségünk nyílik rá, hogy jelenlegi életünkben megtervezzük következő inkarnációnkat, és elrendezzünk minden szükséges megállapodást. Steve Rother úgy véli, még jelen életében láthatja bizonyítva mindezt. Ki tudja? ha beigazolódik, hogy az üzenetek szerint Gyuszkó belátható időn belül visszatér hozzám valamilyen fizikai formában, akkor én is épp ennek a folyamatnak a részese vagyok? Augusztus 17. péntek. Meglátogattam Erika barátnőmet, aki szeptember elejére várja első babáját. A kislányt, aki néhány asztrológia-előadáson „találkozott” Gyuszkóval, és aki annyira rugdalt az anyukája pocakjában, amikor a baleset utáni napokban eljöttek hozzám és Gyuszkó visszatértéről beszéltünk. Erika ma megkérdezte, mit szólnék hozzá, ha én lennék a kislány keresztanyja. Bár korábban sosem éreztem vágyat az ilyesmire, most megtiszteltetésnek vettem, és kifejezetten jól esett.
Megrázó érzés szembesülni azzal, hogy ennyire erősen kódolva lehet a születési horoszkópunkban az, ami vár ránk. Persze sokan és sokszor elmondták már, hogy a csillagok nem determinálnak, csak hajlamosítanak. De egy nagyon erős hajlamot szinte lehetetlen felülírni, főleg, ha nem is vagyunk tudatában a veszélynek. Kérdés, vajon ha ismertük volna a pontos horoszkópot, tehettünk volna ellene? Nem hiszem. Kevéssé valószínű, hogy Gyuszkó ki se tette volna a lábát a lakásból, nehogy balesetet szenvedjen. Igaz, a motorozás az átlagosnál nagyobb balesetveszélyt jelent, de ahogy ismerem, erre is csak legyintett volna. Az pedig szintén nem véletlen, hogy éppen milyen bolygóállások és fényszögek érvényesültek születésünk pillanatában. Talán ő már leszületése előtt eldöntötte, hogy ha a tervek szerint sikerül hamar teljesítenie a kitűzött feladatait, akkor balesetben (motorbalesetben) hirtelen távozzon el. Ahogy nem lehet véletlen az sem, hogy épp egy évvel ezelőtt tudta megvenni a motort, nem sokkal azután, hogy megismerkedtünk. Akkor már készülődhettek az események, és az együtt töltött egy évünk valóban a bónusz lehetett, ahogy Győző is mondta. Augusztus 18. szombat. Minő egybeesés ismét: a tegnapi gondolataimhoz kapcsolódó szellemi üzenetre bukkantam: „Kedveseim, sokan lesznek majd, akik úgy döntenek, hogy most inkább távoznak. Becsüljétek meg őket, mert elvégezték az ahhoz szükséges munkát, hogy az emberiség eljuthasson arra a pontra, ahol a csoda bekövetkezhet. Sokakat hívnak most haza, hogy nagyon fontos helyet foglaljanak el a mennyekben. Rengeteg a tennivaló a fátyolnak ezen az oldalán, miközben ti haladtok előre. Sokan hamarosan újra fizikai formában találják magukat indigó- és kristálygyermekként. A gyermekek egyre nagyobb százaléka lép be az indigó- és kristálygyermekek magasabb rezgésű tulajdonságaival.” (shaumbra.wire.hu)
Folytatjuk! A blog korábbi részeit itt olvashatod >>>