Október 10. szerda. Éjjel, álmomban megkarmoltam magam. Nem vettem észre, nem is ébredtem fel rá, pedig a tükör szerint elég mély seb keletkezett az orrom és a szemem között. Furcsa…
Délután az asztrológia-tanárommal, Jenővel találkoztam. Megkértem, nézze meg Gyuszkó horoszkópját, vajon helytálló lehet-e az anyja által mondott születési időpont. Azt is szerettem volna, ha megpróbáljuk az én születési percemet kideríteni. Sajnos anyukám nem emlékszik pontosan. Sokáig úgy tudtam, hogy reggel ¾ 6 körül születtem, de így a Nap-jegyemen kívül az aszcendensem is Kos lett volna, ami azért gyanús volt. Nem éreztem magam dupla Kosnak. Aztán később a családban végzett faggatózásom eredménye az lett, hogy valószínűleg fél órával korábban születtem, akkor pedig Halak az aszcendensem. Ezt később megerősítette egy kineziológiai izomteszt, és egy – igaz, felületes – asztrológusi vélemény. Most azonban Jenő azt mondta, szerinte nagyon is elképzelhető, hogy még további fél órával korábban láttam meg a napvilágot, azaz ¾ 5 körül. Az aszcendensem így is Halak, de néhány bolygó már más horoszkópházba esik. Gyuszkónál reálisnak tartotta a reggel fél 7 körüli időpontot. Beszéltem neki kicsit Gyuszkóról, és megmutattam a kinyomtatott fórum-bejegyzést az álmáról, amiben megálmodta a saját halálát. Hiszen előző nap épp Jenő hozta fel a témát órán. Kissé csalódott voltam, hogy a szöveget elolvasva csak annyit fűzött hozzá: érdekes. És hogy nem csoda, hogy idealizálom Gyuszkót, hiszen a Neptunuszom rajta áll az MC-jén? Ez rosszul esett. Az asztrológiában Jenő kétségkívül nagy szaktekintély, de csak látásból ismerte Gyuszkót, és engem sem ismer jól. Nem vitatom, hogy az általa említett állás jelenthet akár ilyesmit is. Mégis meggyőződésem, hogy sem Gyuszkó értékeit, sem a kapcsolatunkat nem lehet ennyivel elintézni. Ráadásul úgy gondolom, nem nevezhetjük idealizálásnak a megközelítésemet azért sem, mert tisztában voltam Gyuszkó hibáival és a kapcsolatunk árnyoldalaival is.
Otthon húztam arkangyal-kártyát, vajon mit üzen a Jenő által Gyuszkóval kapcsolatban elmondottakról? A Bátorság lapja jött ki: „Legyél bátor, és állj ki az elveid mellett! Ebben a helyzetben meggyőződésed szerint kell cselekedned, még ha mások nem is értenek veled egyet. Én megvédelek a sérüléstől, és mutatom az utat, hogy a fény szeretetteljes harcosa lehess. Az elveid védelmére kelvén példaképpé válsz a többiek számára. Ez a szellemi tanítás fontos formája, hogy végül mások is kiálljanak a saját elveik mellett.” Köszönöm. Október 11. csütörtök. Végre rászántam magam, hogy rendet rakjak a szobában, ahol Gyuszkó holmijai tornyosultak nagy összevisszaságban, a felesleges lomot pedig kidobtam. A drágám odaátról is kisegített megint: a tárcája egyik eldugott rekeszében találtam egy tízezrest. Ma közölték velem a bankban, hogy érthető a lakásom eladására irányuló szándékom, de még engedélyt kell kérni a központból. Hiszen a lakást is jelzálog terheli, és hiába fizetném be az ennek törléséhez szükséges összeget, ez akkor is fedezetkivonásnak minősül, és nem olyan egyszerű dolog. Mindig jön valami újabb akadály, amire nem is számítottam. Persze, hogy húztam angyalkártyát: vajon mi várható e téren? Az üzenet kissé megnyugtatott: „Isteni rend (Raguel): Minden úgy jó, ahogyan van. Tekints túl a látszaton és meglátod a mögöttes rendet. Kedvező a helyzet, a megoldás nemsokára előtűnik, és mindenki számára igazságos lesz. Te csak vakon bízz abban, hogy az Ég munkálkodik a színfalak mögött, és mindennek a lehető legjobb vége lesz. Fordulj hozzám, ha hited meginog, és én megszilárdítom.”
Október 15. hétfő. Egy hiteltanácsadóval beszéltem, nem kecsegtetett túlzottan azzal kapcsolatban, hogyan tudnék könnyíteni a helyzetemen. Beszélnem kell még a bankfiók vezetőjével is, ahol annak idején felvettük a hitelt. Október 16. kedd. A polgármesteri hivatal hagyatéki ügyintézője értesített, hogy néhány napon belül átküldi az iratokat a közjegyzőhöz, aki majd kitűzi a hagyatéki tárgyalást. Persze ismerve a gyakorlatot, ez nem várható néhány hónapon belül. Október 17. szerda. Az önkormányzat adóosztályától felhívást kaptam, hogy fizessem be az ez évre vonatkozó ingatlanadót. Már csak ez hiányzott! Egyébként is abban a hiszemben voltam, hogy csak jövő évtől kell fizetni, mert a tájékoztató szerint a tulajdonosváltás évében még a korábbi tulajdonos fizeti. Felhívtam az ügyintézőt, aki elmondta, hogy hiába került a nevünkre csupán májusban a ház, az adásvételi szerződést múlt decemberben írtuk alá, tehát fizetni kellene erre az évre. De vannak még csodák: emlékezett rám, amikor júniusban nála jártam bejelenteni a tulajdonosváltást, amikor pedig a népesség-nyilvántartótól értesítést kapott a halálesetről, teljesen le volt sújtva. Úgyhogy csak egy kérelmet kellett írnom, és erre az évre méltányosságból elengedték az adófizetést. Október 18. csütörtök. Találkoztam a bankfiókvezetővel, ő is segítőkésznek mutatkozott, de azért tudatta, hogy a végső döntés nem rajta múlik, hanem a központon. Ezzel együtt ő mindent megtesz, hogy megoldjuk a helyzetet, és eladhassam a lakásomat, ami által csökkenthetem a fennálló hitelt. Na persze még azután is marad éppen elég. Október 19. péntek. Elküldtem az IPM főszerkesztőjének a Caminóról szóló írásomat, most pedig várhatom a visszajelzést, hogy tetszik-e neki. Október 20. szombat. Megint tanfolyamon voltam Mariannál. Múltkor a kék színről volt szó, ma a sárgáról. Fontos információkat tudtam meg, és elképesztő összefüggésekre világított rá az előadás. A harmadik, utolsó alkalommal a vörös színt elemezzük majd. Persze sok szín létezik még, de most csak az alapszínekkel ismerkedünk. Október 21-23. vasárnap-kedd. Az ünnepek javát a festésre áldoztam. Vasárnap anyukámmal és Eszterrel a nappalit festettük vidám napsárgára, hétfőn és kedden pedig egyedül birkóztam meg a lépcsőházzal. Kevés anyagi befektetéssel és valamivel több munkával sikerült sokkal hangulatosabbá varázsolni a fehér falú házat. A következő lépés a könyvespolc és egy komód beszerzése lesz majd, mert még mindig dobozokban állnak a könyveim és a „kacatjaim”. Öt hónapja, amióta beköltöztünk. És ebből az öt hónapból három és felet egyedül töltöttem? Folytatjuk! A blog korábbi részeit itt olvashatod >>>