Július 9. hétfő. Reggel ismét felkerestük az Igazságügyi Orvostani Intézetet, ahol meg is kaptam Gyuszkó hátizsákját a személyes holmijával, a gerincvédőjét, az óráját, és az ezüstláncot, amit tőlem kapott a 29. születésnapjára. Leírhatatlan kínokat éltem
Ezután a közlekedésrendészetre mentünk, hogy megtudjam, mi is történt valójában. De nem lettem sokkal okosabb. Az autó vezetőjének vallomása szerint ő már csak azt látta, hogy eldőlve csúszik feléje a motor. Egyetlen olyan tanú sem maradt a helyszínen, aki látta volna, hogy miért és hogyan esett el. A rendőrség vizsgálatot folytat és szakértőt rendel ki, de a teljes igazságra talán soha nem derül fény. Biztosan ez sem véletlen. Úgy ment el, hogy senki nem hibáztatható, és senki más nem sérült meg? Az autós kárát pedig megtéríti a biztosító. Ő maga a nagy erejű ütközés miatt remélhetőleg nem szenvedett, de erre a szerdai boncolás ad választ. Július 10. kedd. Ma volt az első találkozásunk egyéves évfordulója, és a sors szeszélye folytán utam épp az előtt a belvárosi pub előtt vezetett el, ahová akkor mentünk? Természetesen erre a napra is jutott bőven elintéznivaló, hazafelé pedig óriási dugóba kerültem. Ahogy ott araszoltam, egyszer csak felhangzott a rádióban a Végső vallomás című szám. Nem vagyok az együttes rajongója, de ez a dal mindig is hatással volt rám. Most pedig egyenesen úgy éreztem, mintha valaki vasmarokkal szorongatta volna a szívemet:
Álltam a dugóban és keservesen zokogtam. Aztán vége lett a számnak, és felhangzottak a következő dal első taktusai. Még fogalmam sem volt, hogy mi az, de éreztem, tudtam, hogy nekem szól. Az I'll Stand By You volt a Pretenders-től, és ahogy hallgattam, még biztosabb lettem, hogy Gyuszkó küldte vigasztalásul. Itthon letöltöttem a netről a teljes szövegét, és már egy szemernyi kétségem sem maradt. Az eredeti dalszöveget és a fordításomat itt olvashatjátok. Mire a dal véget ért, elapadtak a könnyeim, és a lelkem is megkönnyebbült. Este otthon egy hirtelen ötlettől vezérelve beírtam a keresőbe Gyuszkó fórumokon használatos nick-nevét, szerettem volna olvasgatni az írásait. Volt is jó néhány találat, rákattintottam az egyikre. A kérdéses fórumon sokat írt, de furcsamód épp egy két és fél évvel korábbi, álmokról szóló beírását listázta ki a kereső. Ahogy olvastam a hozzászólást, úgy hatalmasodott el rajtam a döbbenet. Biztosan éreztem, hogy megálmodta a saját halálát? de a lényegen ez semmit nem változtat. Gyuszkónak amúgy máskor is voltak különös, szimbolikus álmai, és jósálmai is, amikor a megálmodott helyzetek bekövetkeztek. Ha már az álmoknál tartunk, keddről szerdára virradóra én is álmodtam: Megtaláltam valahol Gyuszkó motoros dzsekijét, amit a balesetkor viselt. Épnek tűnt, de ahogy megfogtam, a jobb ujjától kicsit véres lett a kezem. Szerda délután pedig megtudtam, hogy Gyuszkó végzetes sérülései mind a jobb oldalát érték?
*A cím idézet a Bonanza Banzai: Visszatérnék című dalszövegéből. Folytatjuk! A blog korábbi részeit itt olvashatod >>>