A legtöbb boldog kapcsolatot a hétköznapok teszik tönkre, mert a napi gondok közben óhatatlanul adódik kisebb-nagyobb súrlódás. A túl sok súrlódás pedig előbb-utóbb a legerősebb szálakat is meglazíthatja, és bekövetkezik a szakítás.
Anita és János már fél éve együtt járt, amikor elhatározták: összeházasodnak. Anita ötlete volt, hogy nézessék meg a horoszkópjukat, vajon tényleg összeillenek-e. – Ha azt mondom, nem illetek össze, elmarad az esküvő? – kérdeztem Anitától, még mielőtt a képletüket elkészítettem volna. A lány zavarba jött. – Én mindenütt azt olvastam, hogy az Ikrek nagyon tud alkalmazkodni. Én is. Tehát nem lesz baj. – Érződött a hangján, nagyon reménykedik benne, hogy jót mondok. A képlet nem igazán támasztotta alá Anita állítását. A planéták arról árulkodtak, hogy nagyon is önálló gondolkodású, s mert „dupla Ikrek”, azaz nemcsak a Napja, de az aszcendense is ebben a jegyben áll, nehezen tűri a korlátokat, a „fegyelmet”, azt a rendet, rendszerezett életet, amit János diktál majd kettős Skorpió-adottságai révén. – De talán a bolygóitok közötti nagyon harmonikus fényszögkapcsolatok ellensúlyozni tudják majd a természetetekből fakadó különbségeket – mondtam Anitának, amikor az elemzés miatt találkoztunk. – A Mars és a Vénusz kapcsolódása azt jelzi, hogy az esetleges vitákat egy ideig csókkal, öleléssel fel tudjátok oldani. De ahhoz, hogy ez a bolygókapcsolódás ne veszítsen az erejéből, folyamatosan „ébren kell tartani”. – Hogyan? – Például úgy, hogy soha ne büntess „szerelemelvonással”. Az efféle zsarolás kétélű fegyver: eleinte nagyon ragaszkodóvá teheti a párodat, később azonban olyan ellenállást vált ki belőle, ami előbb-utóbb kioltja a szexuális érdeklődését. Az esküvő után három évvel János keresett meg. Azt mondta: nagy a baj. Abból a nagy harmóniából, amit én a bolygóik között láttam, bizony egyre kevesebb érvényesül. A múlt héten már a válás gondolata is felmerült benne. Azért is jött most, hogy megkérdezze: van remény, hogy még rendbe jön köztük ez a kapcsolat? – Esküvő után az első hónapokban rengeteg apró, jelentéktelennek tűnő ellentét jelentkezett, de ezeknek nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget. Például, hogy Anita imádott hajnalig olvasni, tévézni, reggel viszont alig lehetett kirángatni az ágyból. Én meg este tízkor már elájultam. Igazi „pacsirtatípus” vagyok, hajnalban vág legjobban az agyam. Engem az zavart, hogy este ő szöszmötöl, égeti a villanyt, őt meg az, hogy reggel a legédesebb álmából ébresztettem, akármilyen óvatosan jártam-keltem körülötte. A mézeshetek után kiderült, ez az eltérő életritmus még a szexuális étvágyukban is jelentkezett: Anita inkább este bújt volna uracskájához, János meg inkább reggel vágyott ölelésre? A történet folytatását az Astroneten olvashatod>>
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
