A kényszerkapcsolat hálójában

Egy életen át nem lehet az ember szerelmes – vigasztalta magát az ötvenes éveiben járó Kati, amikor rádöbbent, hogy akkor érzi igazán jól magát, amikor egyedül van otthon. Ha a férje hazaér, megmagyarázhatatlan feszültség költözik a lelkébe, és egyre többször fájdalommá, kellemetlen migrénné fajul ez az érzés. – Egy idő után azon kaptam magam, hogy már a férjem jelenléte is idegesít. Hogy gyűlölöm a hosszan tartó, mély, gurgulázó légzését, ki nem állhatom, ahogy alsónadrágban sétál föl-alá a tévé előtt, dühít még az is, ahogy ráncolja a homlokát, vagy értetlenül néz, amikor dühös vagyok. – Biztos, hogy régen „halálos nagy szerelem” volt köztetek? – kérdeztem gyanakodva. A képlete ugyanis arról árulkodik: nehezen tud feloldódni a szerelemben. Nem is annyira az érzelmek, mint inkább az érdek vezeti lépéseit. És a biztonság, az anyagi jólét, a társadalmi rang megszerzése mindig fontosabb volt számára, mint a romantika, a teljes odaadás. Képletében a Vénusz a Szaturnusszal nagyon feszült fényszöget alkot, és az összehasonlító elemzés alapján szinte alig van érintkezési pont a bolygók között, ami az üzleten, a gazdasági megfontolásokon kívül kedvezően kapcsolódna. – Szerettem, azt hiszem – érkezett a bizonytalan válasz. – Szerelmes voltál belé? – Én nem hiszek a „meglátni és megszeretni” romantikus érzésben. Csabával és a barátjával véletlenül futottunk össze, egy külföldi bevásárlóközpontban. Én a barátnőmmel voltam. Megörültünk, amikor magyar szót hallottunk. Úgy sündörögtünk, hogy a közelükben legyünk, és jó hangosan magyarul beszéltünk. Felfigyeltek ránk… Csabának szemmel láthatóan megtetszett a barátnőm, Lenke. Azt hiszem, akkor egyikünk sem gondolt hosszabb folytatásra. Csak egy kicsi biztonságot akartunk, nagyon elveszettnek éreztük magunkat. Aztán hazaérve mégiscsak megbeszéltünk egy közös találkozót. Négyesben. Csaba akkor is Lenke körül nyüzsgött, a barátja viszont valahogy nagyon csöndes volt, nem tudtam vele szót érteni. Hát én is Csabával beszélgettem. Kiderült, hogy nagyon szorgalmas, jól keres, és ahogy jobban megnéztem, egész jóképű fiú. Kíváncsi voltam, el tudom-e csábítani Lenke mellől. Hát el tudtam. – Ez akkor nem szerelem volt, hanem inkább rivalizálás. Ki az erősebb! Ez nagyon jól tetten érhető a képletedben. A Mars és az aszcendensed közötti feszült fényszög mindenképpen arra utal, hogy sportot űztél abból, hogy megszerezd az életed során mindazt, ami neked kellett. Házat, állást, férjet.  Talán még a gyereket is „előre megfontolt szándékkal” szülted. De hogy az esküvő nem a szerelmi viszony törvényes megpecsételése volt, az szinte biztos. Hiszen a bolygók arra a napra nem frigyet, inkább valami fontos üzleti szerződést jeleztek. – Az esküvő tényleg váratlan volt. Egyikünk sem akarta, de teherbe estem, a család pedig sürgetett bennünket: „A gyereknek család kell, nem jó az, ha csak együtt éltek…” Hát bejelentkeztünk. Csaba nagyon nem örült a lagzinak, mert másra spórolt, a gyerek érkezését is kitolta volna még egy-két évvel. De ha már megfogant, én nem voltam hajlandó elvetetni. Gondoltam, majd megszereti a kicsit, ha már megszületett. És legalább a motorversenyzésnek is búcsút mond, mert az már a megismerkedésünk pillanatától bosszantott, hogy a motor mindig fontosabb volt számára, mint én… Kiskati megszületett, de Csaba továbbra sem maradt otthon hétvégeken, hol a haverokkal ment országjáró túrára, hol meg versenyre készült?

A történet folytatását az Astroneten olvashatod>>>