Annával Pécsett találkoztam. Az ifjúsági házban érdeklődve végigülte az előadásomat, aztán odajött és azt mondta: – Engem ugyan nem tudott meggyőzni.
– Ikreim vannak, két kisfiú, tehát nemcsak ugyanazon a napon, de ugyanabban az órában is születtek – mondta Anna -, alig tíz perc köztük a különbség, a bolygóknak tehát egyformán kellett hatni mindkettőjükre, és mégis: annyira eltérőek, mint a tűz és a víz. Hogy melyik milyen, arról nem beszélt. Csupán a születési adataikat adta meg. A két képletet elkészítve kiderült: ez az alig tízpercnyi különbség azt eredményezte, hogy Ádám aszcendense még a Szűz jegybe esik, Ábelé viszont már a Mérlegbe, és az aszcendens néhány fokos eltérése bizony a képlet többi pontját is módosította, előrevetítve, hogy nemcsak a természetük eltérő, hanem a rájuk váró sors sem azonos. Ádámnak (aki előbb született) épp a karrierpontján áll a Szaturnusz, és a munkát, a megpróbáltatásokat jelző 6. házban van az Uránusz. Egész élete a bizonyítás, a megfelelni akarás jegyében telik majd. Rendkívül kritikus önmagával, és persze a világgal szemben is. Nehezen barátkozik, nem tud lazítani, mindig a maximumot akarja kihozni magából, minden elvárásnak meg akar felelni. Fontosnak tartja, hogy mit gondolnak róla az emberek, és nagyon elkeseredik, ha valami nem az elképzelései szerint alakul. Ábel viszont „laza”, igazi társasági lény, és mivel a Szaturnusz a 9. házba esik, az sem zavarja majd, hogy lassan szerzi meg a diplomáját (ha egyáltalán megszerzi), az Uránusz ugyanis az ő képletében az 5. házba esik, jelezve, hogy nem igazán tud beosztottként dolgozni, az ötleteit inkább saját vállalkozásaiban valósítja meg. Amikor mindezt megírtam Annának, a válaszlevele csupán egyetlen kérdés volt: „Biztos, hogy nem érdeklődött a környezetünkben a két gyerekről?” Nehezen hitte: nem a szomszédoktól hallottam, „csupán” a csillagok állásából derültek ki a tények?
Egy elejtett mondat tragikus valósággá válik…
Amikor már azt hittem, mindent tudok a csillagok hatásáról, hiszen már vagy öt éve tanultam, gyakoroltam a bolygójárás elemzését, és egyre bátrabban avatkoztam bele mások sorsába, iszonyú nagy hibát követtem el. Akkor megfogadtam: többé előrejelzést nem adok senkinek. És majdnem nyolc évig tartottam is a fogadalmamat. Marika, a kolléganőm döbbentett rá, mennyire felelősségteljes dolog valakinek az életét feltérképezni, és milyen veszélyes, ha valaki a féligazságok birtokában ad tanácsokat. Ő is egyike volt azoknak, akiken a jellemrajzelemzést próbálgattam. Tudta, nagyjából hol tartok a tanulmányaimban, szíve szerint sürgetett volna, hogy haladjak már kicsit gyorsabban, mert most már nem önmagáról szeretne még többet megtudni, hanem a jövőjéről. A jellemét, az adottságait, titkos vágyait, önmaga előtt is titkolni próbált negatív tulajdonságait ugyanis olyan pontosan sikerült feltérképeznem, mintha együtt töltöttük volna a gyermekkorunkat. Pedig alig másfél éve ismertem. Marika hónapokig ostromolt, hogy nézzem meg, mi van megírva számára a csillagokban. Nagyon szerette volna tudni a jövőjét. Akkoriban ugyanis feltűnt a közelében egy rajongó, és az akkor harmincöt éves asszony hirtelen összezavarodott. Az addig nyugodt házasságát szürkének, unalmasnak érezte. Hirtelen rádöbbent, hogy a párja (aki mellesleg érzékeny lelkű művészember volt) többet foglalkozik a saját karrierjével, mint vele. Gyermekük is azért nem született, mert a férje még negyvenévesen sem érezte magát „elég érettnek” az apaságra?
A történet folytatását az Astroneten olvashatod>>>