A karmikus terheket mindenki cipeli magával egyik életből a másikba – legfeljebb nem a múltbeli számla kiegyenlítéseként, hanem a jelen élet kegyetlen megpróbáltatásaként éli meg, és megpróbál lázadni ellene.
Márpedig aki szenved, és sorscsapásnak tekinti a próbatételeket, az aligha fog tovább lépni, nehezen tudja ledolgozni vállalt kötelezettségét, és viszi magával a következő életébe a lélek kiegyenlítetlen számláját. Keleten a reinkarnációt évezredek óta természetesnek veszik, így a múltbeli adósságokat is elfogadják. Nyugaton csak napjainkban kezdik elfogadni, megérteni az emberek, hogy a lélek újra és újra testet ölt. Bizonyság rá az a sok-sok gyermek, aki fura „meséket” ad elő korábbi családjáról, önmagáról. – Tavaly nagyon kétségbe voltam esve. Azt hittem, a fiamat pszichiáterhez kell vinnem! – panaszolta Anna. – Olyan ijesztő hazugságokat eszelt ki, ami egy felnőttől is bizarr lett volna. Elmondta: a fia, Ádám négyévesen arról beszélt, hogy őt nagyon megverték, és még most is fáj tőle a feje. Ilyenkor készségesen azt is meg is mutatta, hol érte az ütés. Azt mondta, kapával vágták fejbe. – Azon a helyen volt aa fején egy hosszú mélyedés. Orvostól orvosig hordtam, vizsgálják meg, mert talán a szülésnél sérülhetett meg, és biztosan nem normális dolog, hogy egy ilyen kicsi gyereknek olyan sokszor fáj a feje. De semmit nem találtak nála. Pedig még CT vizsgálatot is végeztek. Akkor mondta az egyik neurológus, hogy a fiam képzelődik, vagy így akarja magára terelni a figyelmemet. De csak nem hagyott nyugodni a dolog. Ádám általában elalvás előtt mesélt a „múltjáról”, hogy már menyasszonya van, de nem szabad találkoznia a lánnyal, mert a testvérei meg akarják verni. Néha éjjel felsírt, hadonászott, mint aki védi magát. Főleg a fejét… – Aztán volt egy nagyon különös élményünk – folytatta Ádám édesanyja. Tavaly télen a Tátrába utaztunk síelni, és Ádámot is vittük magunkkal. Az egyik benzinkútnál megálltunk, pihenni. A kutas ránk köszönt, a fiam pedig szlovákul visszaköszönt. Először arra gondoltam, tetszik neki az idegen nyelv, utánozza a szimpatikus kutast. De az egy hét alatt sokszor volt hasonló eset, sokszor szólalt meg szlovákul. Igaz, csak egy-egy szót mondott, de nem hittem, hogy ott tanulta. Egyik este, lefekvés előtt meg is jegyeztem: gyorsan megtanultad ezt a fura nyelvet. Mire ő: de hát én beszéltem már így, csak elfelejtettem… Ekkor gondoltam először arra, hogy Ádám emlékszik az előző életére. És ettől kezdve tudatosan próbáltam irányítani az emlékeit. Egész sok minden előjött… Mesélt a szénagyűjtésről (mi városban élünk, a falusi munkával legfeljebb az óvodai mesékből vagy a tévéből értesülhetett – vagy… az előző életében!), mesélt a barátairól, de a legtöbbet a menyasszonyáról. – Aztán nagy bánatomra vége szakadt ennek a különös múltidézésnek – sójatott az anyuka. – Még nem volt hat éves Ádám, amikor az influenza ledöntötte a lábáról. Napokig lázasan feküdt, néha félrebeszélt, valami Jelenát hívogatott… Aztán amikor elmúlt a láza, elmúltak vele az emlékképek is. „Filmszakadás” történt. Én pedig hiába próbálom Szlovákia vagy Jelena felé terelni, értetlenül néz rám. Most azon töröm a fejemet, vajon akkor kellett volna pszichiáterhez vinnem, amikor hallucinált, vagy most kellene elvinnem egy reinkarnációs hipnózisra. – Talán rá kellene bízni, hogyan dolgozza fel a „múltját”. És nemcsak azért, mert most még kicsi a reinkarnációs hipnózishoz. Hanem azért, mert a karma igazából személyes dolog, amibe nem szabad kívülről beleszólni, másoknak irányítani. Épp az a lényege, hogy mindenki saját maga fejlődjön általa. Akkor is, ha valami nagyon rosszat kell megtapasztalnia. Ettől a „rossztól” senkit nem lehet, nem szabad megóvni, hiszen ez a karma lényege.Ádámnak igazából az édesanyjával kell majd „megvívnia” a harcot mostani élete során. Legalább is képletük erre utal, ugyanis a mama horoszkópjában a Plútó épp ott áll aMérleg jegyben, ahol Ádám horoszkópjában a Hold. És ez a Plútó nagyon feszült fényszögkapcsoaltban áll a másik karmikus bolygóval, a Szaturnusszal. Ez a konstelláció azt jelzi, hogy a mama nagyon erősen bele akar avatkozni gyermeke életébe, megpróbálja manipulálni az érzéseit, s talán még a gondolatait is, hogy asját akaratát érvényesíthesse. S teszi zt ahért, mert fenyegetésnek érzi a Hold ösztönös reakcióit. A gyermek pedig ettől az érzelmi zsarnokságtól szenved majd. A mama ugyanis, vélhetően nemcsak a múltbeli emlékek ébrentartása révén próbál behatolni Hold gyermeke tudatalattijába, hanem a hétköznapi események manipulálása révén is. A fiú az a típus, aki elveszettnek érzi magát az anyja nélkül. Hozzá menekül, tőle vár védelmet, vigasztalás. Az anya pedig ezzel a Plútóval az, aki a gyermekében éli saját „másik életét”. Ráerőlteti meg nem valósult álmait, megválogatja a fia barátait, beleolvas a gyerek titkos naplójába, kutat a dolgai között (és nemcsak most, amikor kicsi, hanem majd később, kamasz – sőt felnőtt – korában is). Az ilyen karmikus kapcsolat készteti az anyákat, hogy „elmarják” fiúk mellől az összes barátnőt, mert életük végéig magukhoz akarják láncolni, érzelmileg uralma alatt akarják tartani gyermeküket. Ezzel pedig nemcsak elveszi a gyermeke életét, de a saját karmáját sem tudja majd feldolgozni. (A Plútó-Szaturnusz közti rossz fényszögkapcsolatból legalább is ennek a lehetősége olvasható ki.) Anna feladata pedig épp az volna, hogy ne telepedjen a gyermekre, vágja el majd időben azt a bizonyos érzelmi köldökzsinórt, és hagyja, hogy a fia a saját életét élje. S ha kell, tapasztalja meg a rosszat is, ne csak a jót. Mert attól edződik, attól erősödik az önbizalma, és az emberekkel szembeni bizalmának, viselkedésének alakulása segíti majd megérteni a saját karmikus kötelezettségét. A mamának tehát nem az a legfontosabb feladata a fiával szemben, hogy „sínre tegye” az életét, hogy megtervezze helyette a jövőjét, hanem hogy engedje szabadon, szoktassa önállóságra, és kellő „távolságból” figyelje, hogy miként boldogul. A képletében lévő Szaturnusz valóban a kötelességvállalást jeleníti meg. De ez nem csupán a gyerekkel szembeni kötelességet jelenti, hanem hogy megteremtse a a saját boldogságát is. A Szaturnusz ugyanis elsősorban az önmagunk iránti felelősségre utal. Ádám édesanyja valójában a saját (szaturnuszi) függőségi viszonyait terjeszti ki a fiára. A „fia boldgoságát” keresi, ahelyett, hogy a saját életét élné. Mivel a mama aszcendense Ikrek, a Holdjegye Mérleg – rendkívül fontos számára a külvilág véleménye, a mások elvárásai. A legkisebb kritika is kibillenti lelki egyensúlyából. Ugyanakkor ellenállhatatlan kíváncsiság hajtja, hogy mindenről tudomást szerezzen. A reinkarnációs hipnózist sem annyira a gyerek „gyógyulása”, mint inkább saját kíváncsiságának kielégítése miatt szorgalmazza. Gyakori, hogy egy ilyen Szaturnusz-állással rendelekző ember akaratlanul is teherként nehezedik a másikra. Vagy azért, mert beleszól az életébe, elveszi a döntések lehetőségét, de idővel lehet, hogy azért is, mert beteg, vagy valami más baj miatt a szokásosnál több felelősséget és gondot halmoz a környezetére. Értelmetlen kívánságaival, örökös nyaggatásával teszi próbára a türelmét. Ha Ádám mamája el szeretné kerülni, hogy idős korában a fiára szoruljon (esetleg tönkre tegye a gyermeke házasságát, karrierjét), akkor már most lazítania kell az érzelmi bilincseken.