Kisikolás koromban egyedül utaztam a buszon az iskolába, és minden reggel elkéstem inkább, de semmi pénzért fel nem szálltam volna arra a buszra, amin az a bizonyos férfi utazott rendszeresen.
Hatalmas volt, nekem akkor idősnek tűnt, de mostani eszemmel úgy vélem, nem lehetett több huszonöt évesnél. Ormótlan felsőteste volt, inkább puhány, mint erős mellkasa, válla, hosszú karjai a térdéig lelógtak. De nem ez volt a legszörnyűbb benne, hanem az arca. Az arca teljesen torz volt, az orra szétlapult a közepén, a homloka kitüremkedett, és nem voltak szemgödrei. Az orra fölött, kissé eltolódva balra egy torz szem éktelenkedett.
Az egyszeműek
Küklopszot mindenki ismeri a görög mitológiából, de nem csak Küklopszról, hanem az úgynevezett arimaszpókról is vannak információk. Nevük annyit jelent: egyszemű. Jorge Luis Borges – Képzelt lények könyve című művében Plinius leírásából idéz: „…Arról nevezetes ez a nép, hogy csupán egy szemük van, az is a homlokuk közepén. Örökös háborúságban állnak a griffekkel, eme szárnyas szörnyfélékkel, mert el akarják ragadni tőlük a föld mélyéből felhozott aranyat, ám azt a griffek éppoly kapzsian őrzik, mint amilyen mohón az arimaszpók igyekeznek megkaparintani a kincset.”
A torz lány
Egy múltszázadi hírújság feljegyzései szerint született Magyarországon egy kislány, akitől szintén iszonyodtak az emberek. Így szól a híradás: „…fején sűrű haj, füle is a szokott helyen. Hanem homloka közepén egy hüvelyknyi hosszúságú húsos bőrdarab lógott – hasonló a férfi csecsemő széles testéhez -, s annak tompa hegyén valamely gömbölyű nyílás volt, amely egészen a homlokcsontig vezetett. Ezen húsos testben az orrának semmi nyoma nem volt. Alatta és a leány kis szája között egyetlenegy nagy szemet lehetett látni. Ezen szem tojásformájú volt, két egymásba tolt szaruhártyával, két szemcsillaggal. A szivárványhártya a gyermek születésekor a szaruhártyán általfénylett, a szemcsillagok feketék voltak. Különös az is, hogy ezen egy szemnek mind a négy szempillája megvolt, melyek mindazáltal nem voltak oly nagyok, hogy az egész szemgolyóbist befedték volna. A torz leány születése után negyedórával meghalt”. A csecsemő nyilván genetikai rendellenességgel született, legalább is ma már ezt állítanánk, és nem keresnénk az eset mögött misztikus magyarázatot. A középkorban azonban, ha torzszülött jött a világra, mindenféle varázsos tulajdonsággal ruházták föl: boszorkánynak, táltosnak, rossz szellemnek vélték, és amíg csak élt, megbélyegezték, üldözték. Gyakran halálra is ítélték, vagy egyszerűen agyonverték, elégették.
Kistermetű ijesztgetők
Számos nép mitológiájában és legendájában megtalálhatóak olyan feljegyzések, amelyek arra utalnak, hogy valaha bizonyos apró teremtmények éltek a földön, sőt, hogy még ma is itt élnek, csak elbújtak az emberek elől a föld alá. A törpék élőhelyére vonatkozóan számos helyszínt jelölnek meg: így leggyakrabban erdők mélyén, magas hegyekben és bányákban fordulnak elő. De gyakori, közvetlen élőhelyüknek számítanak a föld alatti járatok, alagutak, sőt még a barlangok is. A legendák szerint egyes törpék, illetve koboldok varázserővel rendelkeztek. Alapjában véve nem voltak gonosz természetűek, azonban az emberrel szemben kialakult ellenségeskedés arra motiválta őket, hogy kisebb gonoszkodással, ijesztgetéssel és gyerekek elrablásával vívjanak ki tekintélyt maguknak.
Kobold vagy manó?
Bár a koboldok és a manók első látásra hasonlóak, és varázserővel rendelkeznek, mégis különböznek egymástól. A koboldok ritkábban merészkednek az ember közelébe. Az erdőben szeretnek ijesztgetni, gonoszkodni, de a közhiedelem szerint, ha követjük a szivárványt, és a végében rájuk találunk, aranyat adnak. A manók viszont segítőkészek, az embereket legfeljebb megleckéztetik. A leghíresebb manó Shakespeare Puckja, aki a Szentivánéji álomban okoz bonyodalmakat. A német gyerekeknek az álommanó segít elaludni. A manók nagyon szorgalmasak, egész álló nap dolgoznak, ám éjszaka vigadoznak. És hogy valóban léteznek, azt hivatott igazolni néhány korabeli feljegyzés. Egy XVII. századi hír szerint, mely Selmecbányáról ered, néhány vájár a bányába indult, amikor a bejáratnál néhány törpét találtak, akik olyan aprók voltak, mint egy sárgadinnye, arcuk vén barázdákkal szabdalt. Bányásznak voltak öltözve, még csákányuk is volt. Sajnos azonban, ahogy megpillantották az embereket, elszaladtak. A másik feljegyzés a 12. századból, Németországból való. A pap szentmise után különös alakot pillantott meg a falon lévő repedés mellett. Törpe volt, méghozzá koromfekete, és semmilyen nyelven nem beszélt. A papnak sikerült elkapnia és megnéznie, de mivel nem tudta szóra bírni, elengedte. A törpe visszaiszkolt a fal repedésébe, és többé nem jött elő. 1932-ben Amerikában egy sziklahasadék tövében halott törpére bukkantak. Az apróság törökülésben ült, és akkora volt, mint egy borosüveg. A teste mumifikálódott, az orra lapos volt, a szája szokatlanul széles.
Jó és rossz démonok
A démon szó eredetileg istent jelentett, később az isteneknél alacsonyabb, az embereknél magasabb rendű lényeket jelölték ezzel a névvel. Szinte minden nép mitológiájában találkozhatunk velük: az ókori egyiptomiak képzelete szerint mérhetetlen sok ilyen démon van, akik mindenütt az ember közelében laknak, a vízben, földben s levegőben A görög mitológia démonjai Az ókori görögöknél a démonok a főistenek kísérői, szolgái. De van, hogy egyes emberekhez, népekhez vannak kirendelve, és azokat kísérik születésüktől a halálig. Olyan elképzelés is van, hogy minden embernek lehet jó és rossz démonja is, ilyen például Szókratész Daimonionja, akinek szavát hallja s aki őt a rossztól mindig megóvja. Démonok a kereszténységben A Biblia szerint a démonok olyan szellemi lények, akik Sátán királyságában a gonosz angyalok alatti hatalmi szinten vannak. Testük nincs, földközelben élnek, és legfőbb céljuk az, hogy emberek testébe költözhessenek és bűnös kívánságaikat rajtuk keresztül végrehajthassák. Vezetőjük Belzebub. Lucifer lázadásának következménye, hogy a világban felbomlott a harmónia, és egy gigantikus szellemi harc kezdődött Isten királysága és Sátán királysága között. Jézus Krisztus szolgálatának szerves része volt a démonok kiűzése az emberekből, akár így gyógyítva meg embereket. (Bár a Biblia nem állítja, hogy minden betegséget démonok okoznak.) Jézus az apostoloknak is hatalmat és utasítást adott a démonok kiűzésére, valamint ezt Mennybe menetele előtt kiterjesztette a benne hívőkre.
Forrás:
Jorge Luis Borges: Képzelt lények könyve