Nem tudják, hogy meghaltak

Noha felbukkanásukat hasonló misztikum övezi, a kopogó szellemek és a kísértetek nem azonosak egymással. E két entitás között jelentős különbségek vannak, amelyeket csak akkor tudunk megfelelően kezelni, ha ismerjük őket.

Sokkal valószínűbb, hogy kísértettel találkozunk, mint hogy kopogó szellemet hallunk. Bár a régi házakról általában azt terjesztik, hogy kísértettanyák, de az új építésűek is magukhoz vonzhatnak efféle szellemlényeket. Ugyanezt mondhatjuk az utakról, parkokról, kertekről, s minden más helyről, ahová emberek járnak. Ha feltámad a gyanú, hogy valahol kísértettevékenység zajlik, először is pontosan meg kell határoznunk annak típusát. Ha kísértetet látunk, az minden helyzetben másképpen viselkedik, ezzel szemben az ismétlődő szellemjelenség esetében mindig ugyanazt a látványt vagy hanghatást tapasztaljuk.

A kísértetjárás kialakulása annak köszönhető, hogy a kérdéses szellemi entitás nem tud elszakadni az adott helytől. Nincs tudatában annak, hogy halott, s mivel nem indult meg az alagút végén látható fény felé, nem képes eljutni a szellemi síkokra sem. Továbbra is a számára ismerős helyen tartózkodik, és gyakran feldühödik vagy megdöbben azon, hogy a territoriumába idegenek hatolnak be. A kísérteteknek nincs időérzékük – nem veszik észre, hogy haláluk óta hónapok, évek teltek el. Időnként a kísértet azért nem érzékeli, hogy meghalt, mivel az egész rendkívül gyorsan történt. Különösen igaz ez a régi csatamezőkön ragadt rengeteg testetlen szellemre. A kószáló szellem gyakran azért nem hajlandó továbblépni, mert anyagi értelemben kötődik a lakóhelyéhez. Segítségre van szüksége, hogy továbbinduljon a fény felé, ahol majd angyalok, és más barátságos entitások fogadják; ők fogják támogatni fejlődésében, hogy végre elszakadhasson a Földtől. Emberi részről azonban csak szakavatott segítők részvétele javasolt; tilos olyanoknak próbálkozniuk, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy valójában mi történik.

A poltergeist-jelenség

A kopogó szellemek a horrorfilmek kedvelt szereplői, de nem csak a filmszalagon léteznek. Számos, dokumentált poltergeist-jelenségről van tudomásunk. A „poltergeist” német eredetű szó, jelentése: „zajongó szellem”, amely meglehetősen találó kifejezés. Egy kopogó szellem jelenléte semmivel sem téveszthető össze, mivel rendkívül zavaró, hangos és idegesítő. Gyakran még tárgyakat is láthatunk mozogni – látszólag mindenféle segítség nélkül. Például előfordulhat, hogy tányérok vágódnak a falhoz, vagy az ablaktáblák maguktól ki-be csapódnak. Az esetek túlnyomó többségében azonban a kopogó szellemek csupán csintalan és idegesítő megnyilvánulások, amelyekben nincs gonoszság vagy ártó szándék. A paranormális jelenségek kutatói éveken keresztül úgy gondolták, hogy a poltergeist-jelenséget nem szellem hozza létre, hanem a házban élő személyek egyikének zaklatott érzelmei vetülnek ki ily módon. Gyakran gyanusítottak gyerekeket és kamaszokat, hogy tudat alatt ők szabadították el az egész kalamajkát. Azonban ma már több kutató is úgy véli, hogy ez az elmélet nem magyarázat.