Raszputyin neve egyet jelent a századeleji miszticizmussal és az orosz politikai befolyással. Sokan mágust, csodadoktort és jövendőmondót láttak benne, ám körülbelül ugyanannyian gyűlölték a cári család fölött gyakorolt hatalma miatt, és egyszerű szélhámo
Az orosz peresztrojka után, amikor megnyíltak az archívumok, újabb dokumentumok, iratok kerülhettek napvilágra, többek között az egyszerre imádott és gyűlölt Raszputyinról is. Ennek köszönhetően teljesebb kép rajzolódik ki az egykori misztikusnak tartott férfiról.
A kezdetek
Raszputyin 1869-ben Szibériában született Grigorij Jefimovics néven, parasztcsaládban nőtt fel. Fiatalon megnősült, három gyermeke született. Kicsapongó életet élt, amikor feltehetően lopás miatt három hónapra egy kolostorba száműzték. Itt ismerkedett meg azzal az önkorbácsoló szektával, amelyhez csatlakozva buzgón elkezdte átvenni tanaikat, hallgatta a papok beszédeit, s részt vett szertartásaikban. A szekta tagjai úgy vélték, hogy az üdvözüléshez a bűn adta eksztázison, majd az ezt követő bűnbánaton keresztül lehet eljutni. Amikor Grigorij úgy érezte, már eleget tanult, elhagyta a kolostort, és elkezdte járni az országot. Mosdatlanul, rongyos ruhákban járta a vidékeket, feljegyzések szerint járt Jeruzsálemben és Görögországban is. Hamarosan szárnyra kapott hírneve, amelynek alapját csodás gyógyulások és beteljesült jövendőmondások adták. Raszputyin korai sikereinek kitűnő táptalaja volt a századeleji Oroszország, az emberek felszínes és egyszerű gondolkodásával. Ha valaki valahol említést tett a csodadoktor történeteiről, a többiek máris továbbadták a hírt, esetleg még hozzá is költöttek. Másrészt pedig a hasonló prédikátorokhoz hasonlóan, Raszputyin is belső hitének meggyőző kifejezésével erősítette maga körül a lélektani aurát. Jól ismerte a Bibliát és a korabeli egyházi műveket, és helyesen ismert föl sok társadalmi jelenséget, aminek a cári udvarban is nagy hasznát vette. Az akkor élt emberek csakhamar elkezdték benne látni az Istent és a mágust, s nem törődtek Rasztputyin valódi személyével, indíttatásaival. Raszputyin szuggesztív képességeinek egyik bizonyítéka Bjeleckij rendőrfőnök emlékirata, amelyben arról ír, hogy a cári titkosrendőrség szerint Raszputyin pétervári tartózkodása idején órákat vett egy ismert hipnotizőrtől, aki később állítólag úgy nyilatkozott, hogy tanítványa rendkívül tehetséges, erős akaratú, s képes összpontosítani az akaratát. Ez lehetett hát Raszputyin titkos fegyvere, valamint kitűnő helyzetfelismerő képessége.
Szentpétervári évek
Szentpétervár 1905-ben várta tárt karokkal a mágust, aki egy olyan társadalmi közegbe érkezett, ahol rendkívül fogékonyak voltak az emberek a miszticizmus iránt. II. Miklós cár nem volt határozott uralkodó, a döntésekben sokkal inkább a cárné, Alexandra Fjodorovna jeleskedett. Műveltebb és erős akaratú asszony volt, akinek derűlátását eleinte az törte le, hogy három lánygyermeket szült a cárnak, majd pedig az, hogy a negyedikként világra jött trónörökös vérzékenységben szenvedett. Bármilyen kis horzsolástól, balesettől az élete forgott veszélyben. A cárné érzelmi labilitásának köszönhetően férjével együtt a misztikában kerestek vigaszt, s Raszputyin megjelenése a cári udvarban egyszerre betöltötte a Tanító, a Mester hiányérzetét. Ő volt az, aki a kis cárt meggyógyította egy sérülése alkalmával, és akit lenyűgözött személyiségével. Raszputyin magabiztos megjelenésével, szuggesztív tekintetével pillanatok alatt hatalmába kerítette az uralkodó párt. Jelenléte nyugtatólag hatott az egész cári családra. A kis cár meggyógyításának csodáját az orvostudomány csak jóval később tudta megmagyarázni, amikor megismerte a betegség fizikai tüneteit s a beteg lelkiállapota közti új összefüggéseket. Mindenesetre a „csodás” gyógyulás napjától fogva Raszputyin előtt nyitva álltak a cári lakosztály ajtói. A trónörököst véglegesen nem gyógyította meg, csupán csak megnyugtatta.Kezdetben egyszerűen élt, szolgáltatásaiért sem kért semmit, majd rövid idő alatt a hatalom középpontjába került, s sokan próbálták felhasználni a cári családhoz fűződő ismeretségét céljaik elérésében. Egyre többen keresték meg politikai körökből, és léleklátóként is a nemesség rendelkezésére állt, délelőttönként tömegesen járultak elé az emberek némi tanácsadásért. Közvetlen befolyást szerzett az állami méltóságok kinevezésében, politikai döntésekben a cár és a cárnő mindig kikérte véleményét. Természetes, hogy az orosz méltóságok nem akartak osztozni a cárnak Raszputyin iránti tiszteletadásában. Ellenségei száma folyamatosan gyarapodott, de az ellene irányuló merényletek kivétel nélkül kudarcba fulladtak. A legismertebb merénylet elkövetői Iliodor szerzetes és Jermogen szaratovai püspök, akik 1911-ben, miután Raszputyinnal közölték, hogy a Gonosz ő maga, feszületekkel próbálták agyonverni. Raszputyin túlélte, a két papot pedig javaslatára a cárné száműzte Az esetre három évvel egy prostituált – valószínűleg Iliodor bérence – kísérelte meg leszúrni a „Mágust”.
A mágus fogyó ereje
A későbbiekben Raszputyin visszatért a züllött életformához, az első világháború kitörése lelkileg annyira megviselte, hogy egyre inkább megvesztegethetővé vált. Katasztrófának tartotta a háborút, miközben sokan őt okolták a kudarcokért. Raszputyin jövendőmondó képességének egyik bizonyítéka az, amikor 1916. december elején a cárhoz írt levelében megjósolta saját halálát, valamint azt is, hogy ha a gyilkosok terve sikerül, két év múlva a cár és családja sem lesz már életben. A halál 1916. december 16-án érte Raszputyint gyilkosság formájában, és a történteket talán még nagyobb rejtély övezi, mint életét. Az összeesküvést Félix Juszupov herceg, a cár Irina nevű unokahúgának férje, valamint Dmitrij Pavlovics nagyherceg, a cár unokaöccse indították útjára. Szerintük Raszputyin gyengítette befolyásukat, és meggyilkolásától hatalmuk feléledését várták, és remélték, hogy a nép is ujjong majd a „Gonosz” eltávolításán. Decemberben Juszupov herceg vacsorára hívta Raszputyint, ciános süteménnyel etette és mérgezett borral itatta, ám megdöbbenve látta, hogy mindezek nemhogy halálosan nem, de egy cseppet sem hatottak Raszputyinra. Ekkor a herceg egy pisztollyal hátba lőtte vendégét. A többi összeesküvő is betódult a szobába, és megállapították a halál beálltát. Csakhogy ezt követően Raszputyin kinyitotta szemét, talpra állt, és kitámolyog az udvarra. Az egyik nemes utána szaladt, és újra meglőtte, majd Juszupov egy bottal addig ütötte Raszputyint, amíg teljesen halottnak nem hitték, majd a jeges Névába lökték. 3 nap múlva halászták ki a holttestet a folyóból, és megállapították, hogy mikor vízbe dobták még élt, mert víz volt a tüdejében. A rendőrség vizsgálatot indított, de a cári család eltussolta az ügyet. Raszputyin próféciája bekövetkezett: egy év négy hónappal a halála után, 1917-ben az egész cári családot megölették a bolsevikok. Hogy szent ember, mágus és jós, vagy inkább szerencsevadász volt-e Raszputyin, aki különleges képességekkel rendelkezett, és a megfelelő időben volt a megfelelő helyen? Erre a kérdésre talán már nem lesz meg az igazi válasz, ellentmondásos személyisége továbbra is rejtély marad. Amit biztosan tudni, hogy személye a világ történelmének meghatározója volt. Forrás: Frank N. Stein: Raszputyin. Szerzetescsuhába bújt ördög. Gabo Kiadó, Budapest 2006.