Számítógép az Univerzum? (1. rész)

Stephen Wolfram amerikai kutató „A New Kind of Science” című könyvében új módon veti fel a kérdést. A tudomány új válfaját, nézőpontját ismertető mű szerint a világot nem részecskék és hullámok építik fel – ahogyan jelenleg a csillagászok és fizikusok tanítják -, hanem igencsak apró… számítógépes programok. A szerző szerint azok az algoritmusok adják egyben a létezés össze formájának alapjait a Mindenségben, amelyekből a mai számítógépes programok felépülnek. Vagyis az idő is, a tér is, vagy akár az olyan bonyolult szervezetek is, mint az ember – igazából valamiféle programok, és program maga az Univerzum is. Az optimista tudós végül azt állítja, hogy egy napon elérjük a fejlődésünknek azt a szédítő pontját, amikor mi, emberek a saját céljainkra használjuk majd fel az Univerzum nevű hiperszámítógép teljes kapacitását! Ahhoz azonban, hogy ide eljussunk – és ezt már nem Wolfram állítja, hanem az elektronika mai bajnokai, az egyre nagyobb teljesítményű gépeket fejlesztő tudósok -, ahhoz még sokkal jobb számítógépekre kell szert tennünk. Az már szinte senki előtt sem kétséges, hogy a mai gépfajták teljesítménye csak egy ideig fokozható, aztán valamilyen más területre kell áttérnünk. Az egyik lehetséges út a kvantum-komputer, ezek kapacitása egyenesen óriási, szinte leírhatatlan. Egy kvantum-notebook képes lenne másodpercenként 10 az 51-ik hatványon műveletet végezni! Ez majdnem a kétszerese annak, amit a jelenleg a Földön élő összes ember agya végez egy másodperc alatt! És miért lenne szükség a (közel)jövő emberének ekkora számítógépes teljesítményre? Hát hogy átalakítsa a Mindenséget! Mivel az intelligencia hatalmas erő, és ha elég naggyá lesz, akkor megváltoztathatja a Mindenséget, a benne mozgó erőket, hatásokat – egyszóval akár az időt és a teret is. És mivel az intelligencia nem utolsósorban a jövő előrelátásának képessége, hát itt a lehetőség, hogy az emberiség saját intelligenciaszintjét hihetetlen méretekre fokozva valóban megváltoztassa a jövőt, vagyis mindent maga körül, amely az ő sorsát képes irányítani, befolyásolni. Akár a fizikai környezetet, még kozmikus, univerzális méretekben is. A jövendő korszak szuper-számítógépei előre látnak majd minden lehetséges katasztrófát, ami az emberiséget fenyegeti és időben kivédik azt. Akár ezer éves időtartalékkal jelezheti előre a bajokat – lesz hát idő felkészülni rájuk. Úgy vélem, csak egy dologról felejtkeznek el a lelkes kutatók. Nem kétséges, hogy a Mindenségben léteznek más civilizációk, a jelek (ufók és egyebek) nálunk fejlettebbekről is hírt adnak. (Azonkívül léteznek a tér más dimenzióiban is, amelyekbe mi nem tudunk behatolni.) Ha lehetséges lenne szuperszámítógépekkel befolyásolni, megváltoztatni időt és teret – ők már megtették volna. Ám itt az ellenérv: lehet, meg is tették, csak mi nem vettük észre. Lehet, hogy ez a világunk már a mi észlelésünk kezdete előtt mássá lett, és ezt hisszük természetesnek? Lehet, az egész Univerzium már egy vagy több igen fejlett társadalom tudományos igényei szerint működik és fejlődik – miközben mi most készülünk starthoz állni egy olyan versenyben, amelynek résztvevői már végigfutották a távot, és régen hazamentek, élvezve a kedvük szerint kialakított új világ lehetőségeit? (folytatjuk)