Egy asszony kijött a házból, és három, hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt: Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek, gyertek be és egyetek valamit!
– A ház ura itthon van? – kérdezték. – Nem – válaszolta az asszony. – Nincs itthon. – Akkor nem mehetünk be, felelték. Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki mi történt. – Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket! Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket. – Együtt nem mehetünk be a házba – felelték. – Miért nem? – kérdezte az asszony. Az egyik öreg magyarázatba kezdett: – Az ő neve, Jólét – mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta – Ő a Siker, és én vagyok a Szerelem. Majd így folytatta: – Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni. Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült. – Ez nagyszerű! – mondta. Ebben az esetben hívjuk be Jólétet! Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel! A felesége nem értett egyet. – Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert? A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával: – Nem lenne jobb a Szerelmet behívni? Az otthonunk megtelne szerelemmel! – Hallgassunk a menyünkre! – mondta a férj a feleségének. – Menj, és hívd be Szerelmet, hogy legyen a vendégünk! Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget: – Melyikőtök a Szerelem? Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk! A Szerelem felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte a Jólétet és a Sikert: – Én csak a Szerelmet hívtam. Ti miért jöttök? Az öregek egyszerre válaszoltak: – Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel, Szerelmet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk. Ahol Szerelem van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!