Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzért vásárolt arany csomagolópapírt.
Volt azonban valami, amiről az apa nem tudott: A lány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot.Ebbe csomagolta az apja számára készített ajándékdobozt és így tette karácsonykor a fa alá. Szenteste, mikor az apja kibontotta az ajándékot, látta, hogy a doboz belül üres. A következőket mondta a lányának: – Tudod kislányom, az úgy szokás: ha valakinek ajándékot adunk, nem szabad üres dobozt adni. – De apa! Hiszen ez a doboz nem üres! Tele van szeretettel és csókokkal, amiket én raktam el neked karácsonyra! Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte az apját és sírva bocsátott meg neki. Nem sokkal azután a kislány egy balesetben meghalt. Az apa egy egész életen át az ágya alatt őrizte az aranydobozt. Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta és egy csókot vett ki belőle, így emlékezve a gyermekére, aki azokat beletette … Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal és szeretettel a gyermekeinktől, családunktól, barátainktól… Ők azok, akik felemelnek minket bajainkból amikor a szárnyaink megsérülnek, hogy emlékeztessenek bennünket arra: hogyan kell repülni….
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
