Egyszer az Úristen színe elé került egy ember, aki a halála előtt becsomagolta egy nagy bőröndbe mindazt, amit az életében értéknek tartott. Az autóját, a házát, a személyes kapcsolatait, a takarékbetétkönyveit.
Az Úristen azt mondta neki: – Mutasd meg, mit hoztál át az életedből! Az ember kinyitotta a bőröndöt, s megdöbbenve látta, hogy az szinte teljesen üres. Mindössze egy csokor ibolya hervadozott a bőrönd sarkában. Kérdezte az ember az Úristentől: – Hol vannak az értékeim? Mindent át akartam hozni… nem értem, hová tűntek, és hogy kerültek ide ezek a hervadozó ibolyák? – Nem emlékszel erre a kis virágcsokorra? – kérdezte az Úristen. – Nem emlékszem. – Hát tudd meg, hogy ez volt az egyetlen igazán önzetlen cselekedeted egész életedben, amelyért nem vártál viszonzást vagy köszönetet, amikor ezt a csokor ibolyát egy kirándulás alkalmával egy ismeretlen katona sírjára tetted.