döntés

A jelenkor népbetegsége, egyik legravaszabb csapdája a határozatlanság, a döntéshelyzetektől való rettegés. Világunk (melyet mi teremtünk magunknak naponként újra és újra) döntésképtelen embereket termel, pártolja a lebegtetést, támogatja a mismásolást, a kétértelműséget, a sunnyogást.

Ezzel a témával mindenki legalább egyszer szembekerül élete során, amikor is meg kell kérdezni önmagadtól, hogy mondogatod, hogy hűséges vagy, vagy tényleg eldöntötted és elkötelezted magad!

Azt éreztem, hogy mindkettő megbízható, jó pasi. Más talán örülne, ha sikerülne két igazán jó férfi szerelmét felkeltenie, de bennem egyre erősebb lett a bűntudat: nem tehetem meg egyikükkel sem hosszú távon ezt az egészet, ráadásul a lebukás veszélye is a fejem fölött lebegett. Mégsem sikerült döntésre jutnom.

Semmi nem úgy megy, ahogy akarod? Dehogynem? A rossz hír az, hogy akár tudatosan, akár „véletlenül”, de te magad idézel elő mindent az életedben.

„Kockáztatni kell, bizonyos utakra rá kell lépni, másokról pedig le kell térni.. De nem ez a legrosszabb. A legrosszabb az, amikor az ember választ, és aztán egész életében azon rágódik, hogy vajon jól választott-e. Senki nem tud félelem nélkül dönteni.”

Mi a boldogság? Némelyek szerint pillanatnyi érzés, mások egy életen át boldogok akarnak lenni. A szakember szerint a boldogság elsősorban képesség kérdése. És a képesség fejleszthető.