szerelem

Bármilyen furcsa, nem mint nő vágytam társra, hanem mint családanya, akinek nehéz a munkája mellett a két gyerekkel, háztartással, az egész élettel és a szörnyű évek emlékével kell megküzdenie.

Mindig volt valami, ami annyira felidegesítette, hogy nekem esett. Teljesen megváltoztam: nem jártam sehová, még a szüleimhez se. Gyakran volt rajtam napszemüveg, hogy ne látszódjanak a szemem körüli véraláfutások. Még nyáron is hosszú ingeket hordtam, ho

Mindig is híres voltam arról, hogy én választom ki magamnak a férfiakat és én vagyok az is, aki kimondja, hogy vége.

Búcsúzáskor megcsókolt. Iszonyúan jó volt megbújni ölelő karjában, végre biztonságban éreztem magam. Gábor soha nem tudta megadni ezt az érzést, kettőnk közül mindig én voltam az erősebb, a határozottabb.

Láttam rajta, hogy fellélegzett, és bizonyára azt gondolta, hogy „jaj, de jó, akkor most lefekszünk, és minden megy majd tovább a maga útján”. Akkor jött az első pofon, amikor én erre nemet mondtam.

Nem spontán randival indult a kapcsolatunk, és azt sem mondhatnám, hogy a véletlenek folytán találtunk egymásra. Nagyon is benne volt mások, történetesen a barátaim keze.

Tökéletes boldogságban éltünk, egészen addig, amíg szóba nem került a gyerekvállalás.

Nem sokkal később már vadul vetkőztetett, a szájával vette le rólam az utolsó ruhadarabot, miközben mindketten nevettünk, de olyan erős szexuális izgalmat korábban sosem éreztem, mint akkor.