tanmese

Istennel beszélget egy ember.
– Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?

Vajon hányan keresik a megbocsátás jelét, amit neked kell kitenned? Ne késlekedj!

Egy férfi felkereste Dzsunnaidot, a szúfi misztikust és megkérdezte:
– Mi a véleményed az eleve elrendelésről, a kiszmetről, a sorsról és az ember szabadságáról? Az ember szabadon teheti, amit csak akar, vagy csupán dróton rángatott bábu egy ismeretlen bá

Sosem lehet tudni, hogy a rossz, milyen jót, illetve egy látszólag jó milyen rosszat takar. Mielőtt bármiről ítéletet mondanál, gondolj az öreg kínai paraszt történetére…

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget nem veszi el, nekem kell feladnom azt.

A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, és megkérdezte tőlük, nincs-e panaszuk, kérésük, kapnak-e hűvös reggeli harmatot, kedvesen játszadozik-e velük az esti szél, fölkeresik-e őket a pillangók?

Egyszer az Úristen színe elé került egy ember, aki a halála előtt becsomagolta egy nagy bőröndbe mindazt, amit az életében értéknek tartott. Az autóját, a házát, a személyes kapcsolatait, a takarékbetétkönyveit.

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy persely malacot. Kiöntötte a padlóra a malacban lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatot

Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. Mondta egyszer a barátjának: – Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.

Volt egyszer egy kőfaragó, aki mindig elégedetlen volt magával és az életével. Egy szép napon, amikor mendegélt elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt.