Valamikor réges régen a Földön minden ember egy nyelvet beszélt – ők voltak Noé utódai. Kelet felől Sineár földje felé vándoroltak, hogy a letelepedésre igazán alkalmas helyet találjanak. Azt tervezték, olyan várost s tornyot építenek, amelybe mindannyian
város
A lidérces kapu: III. rész – Bizonyosság
Mariskának zsongott a feje, égett az arca, miközben a férfit a nyári konyhába, a vízcsaphoz vezette. Az meg folyton beszélt hozzá, és eközben olyan, de olyan szépen nézett rá, hogy abba bele kellett szédülni.
A lidérces kapu: II. rész – Az idegen
Egyszer vendég érkezett hozzájuk, nem is hozzájuk, egyenesen a Mariskához. Bejelentkezett jó előre, ahogy illik, a két Maris egészen lázba jött, sütöttek, főztek, bort szereztek, hogy kérője akadt a Mariskának.
A lidérces kapu: I. rész – Az átok
Se falu, se város nem volt az övék: túl nagy volt az átmenőforgalom a szomszédos fürdőhely miatt, hogy csendes kis falunak lehessen nevezni, ahhoz viszont kevesen lakták, hogy város lehessen.
