Mert mindig eljön. Hiába érzed úgy, hogy veled nem történhet meg, mert te különleges vagy. Elárulok egy titkot: mindannyian úgy érezzük.
De ne bánkódj, nincsen azzal semmi baj, hogy meghalsz. Seneca is megmondta: „A halál törvény, nem büntetés”. Gondold csak el, ha nem halnál meg soha, és ennek a kezdettől tudatában lennél, minden, ami csak történik veled az életedben értelmét, értékét vesztené. Mert nem lenne többé egy és megismételhetetlen. Azt gondolnád egy nagy szerelem, egy csodás napfelkelte, egy fergeteges buli vagy íncsiklandó vacsi után, hogy szép, szép, de biztos van még szebb. Ha tudnád, hogy sose halsz meg, elértéktelenedne számodra az idő. És az idővel együtt minden, ami mérhető, ami múlandó. Nem számítana többé a tavasz, a reggeli felkelés előtti öt perc nyújtózkodás, az elutazás előtti torokszorító búcsú, a fiatalságod, az érettséged, a gyerekedre való várakozás kilenc hónapja. Ez mind-mind lényegtelen lenne, elcsépelt, sokadik és sokszor ismételhető
A halál pszichológiája
Hogy meghalunk, épp úgy nem tudjuk felfogni, mint azt, hogy milyen lehet a halhatatlanság. Ez azért van, mert az agyunk sémákban dolgozik. Nem képes különbséget tenni például halál, a befejezés, a tél, a veszteség között. Ez azt jelenti, hogy ugyanazok az érzelmek fognak elhatalmasodni rajtunk, ha elhagy a férjünk, ha befejeződik a nyaralás, vagy ha meghal egy hozzátartozónk, legfeljebb nem azonos mértékben. Én például mindig is utáltam a vasárnapot, de sose értettem, hogy miért. Aztán ezen analógia mentén haladva rájöttem: azért, mert a hét befejezését jelenti, vagyis egy csipetnyi halált.
A gyász szintjei
Pszichológusok és kutató orvosok sokat tanulmányozták, mit érzünk olyankor, amikor valódi gyász ér minket. Azt is vizsgálták, milyen az összefüggés a gyász és a depresszió között. A veszteségre adott természetes pszichológiai válasz egy folyamat: a gyász különböző szinteken jelenik meg. Egy hónappal a haláleset után még a legjellemzőbb, ami uralja az érzelmeinket a hitetlenkedés. (Nem hiszem el, hogy elment, nem hiszem el, hogy épp vele történt…) Ezt követi legalább négy hónapon át a bánat. A bánatból kitörve jelentkezik a düh, a perlekedés Sorssal, Istennel, majd félévvel a haláleset után megjelenik a depresszió. Ezután kényszerűen a beletörődés, elfogadás jelentkezik. A szakértők szerint az elfogadás érzése egyre nőtt a résztvevőkben a halál eset utáni 24. hónapig. A tanulmány szerint a hirtelen haláleset utáni gyászreakció más lehet, feltehetőleg erősebb hitetlenkedéssel, több haraggal és kevesebb elfogadással jár. (Ez a tanulmány a Journal of the American Medical Association c. lapban olvasható.)
Mikortól halál a halál?
Az ókorban akkor tekintették halottnak az embert, amikor az utolsó nagyot lélegezte. Kilehelte a lelkét – mondták. Később, amikor a lélek lakhelyéül a szívet hitték, az utolsó szívdobbanással azonosították a halál beálltát. Descartes úgy háromszázötven évvel ezelőtt azt mondta, a lélek az agyban van, és azóta úgy vélték, az agyműködés megszűnésével jön el a halál is. Az orvostudomány mai állása szerint az agyműködés teljes, visszavonhatatlan megszűnését tekintjük halálnak, amivel egy időben a szervezet felbomlása megindul. Ezt nem egyszer az orvosok sem tudják teljes bizonyossággal megállapítani.
Valóban halál a halál?
Ha azt mondom, fejezd be az állást, vagyis halj meg az egy helyben állásnak, mit teszel? Elindulsz. Vagyis megszületsz a lépéseknek. Ha azt mondom, halj meg a lépéseknek, mit teszel? Megállsz, vagyis megszületsz az egy helyben állásnak. Az igazi halállal is így lehet. Csak akkor tudsz meghalni, ha ugyanabban a pillanatban megszületsz valami újnak. Az egyik dolog kiváltja a másikat. A halált a születés, az életet a halál. Amikor meghalsz, ugyanabban a pillanatban megszületsz egy másik létformának. Hogy milyennek, ezt nem tudhatja senki biztosan, csak találgatja. van, aki a reinkarnációban hisz, van aki pokolban és mennyországban, van, aki egy másik dimenzióban való tovább létezésben.
Halál utáni beszámolók
Olvastam valahol egy gyerekorvosról, aki nem hitt a spirituális dolgokban, mígnem páciensei esetei meggyőzték az ellenkezőjéről. A szkeptikusok úgy tartják, a halálközeli látomásokat az agyban fellépő oxigénhiány okozza. De miért épp azt látják az emberek, amit látnak? Az illető orvos elmesélései szerint egy hétéves kislány majdnem húsz percig volt a víz alatt, mire kimentették és újraélesztették. Ekkortól fura rajzokat készített, és azt állította, azért kellett visszatérnie a földre, hogy segítsen várandós édesanyjának. Lerajzolta a mamát is, hasában a babával, akinek hatalmas szívet rajzolt. Senki sem értette, miért, míg a baba meg nem született: súlyos szívbeteg volt. Napjainkban egyébként megnőtt a halálközeli élményt személyesen is átélő emberek száma. A Gallup Közvéleménykutató Intézet felmérése szerint az amerikai lakosság 5 százaléka élte már át a halálközeli élmény valamilyen formáját, ami csak az Egyesült Államokban nyolcmillió embert jelent. Az élmények gyarapodásának oka elsősorban az újraélesztési technika fejlődése, másrészt pedig az, hogy halálközeli élményt valójában nem csak a klinikai halál állapotában lehet átélni. Ugyanilyen tapasztalatokat szerezhetnek életveszélyes helyzetben levő, de azt testi károsodás nélkül túlélő emberek. Halálközeli élmény átélhető bizonyos kábítószerek (elsősorban az LSD, a hasis és a meszkalin), valamint bizonyos műtéti altatószerek (elsősorban a ketamin) hatására, sőt, akár tudatosan, meditáció útján is. Maga a halálközeli élmény kifejezés tehát pontatlan, de mivel már általánosan elterjedt, és nehéz más fogalommal helyettesíteni, továbbra is ezt használják a jelenség leírására.
Mi van a halálközeli élmény után?
Azok, akiknek halálközeli élményben volt részük, általában sajnálják, hogy vissza kellett jönniük. De aztán egyre inkább megerősödik bennük az az érzés, hogy életüknek célja, oka van. Nem értékelik többé a karrier, a pénz, a siker jelentőségét, annál inkább az emberi kapcsolatokat, az egymáson való segítést. Az értékrendjük merőben átalakul. Az életszeretetük nő, és csökken öngyilkossági hajlamuk. Érdeklődésük a különféle vallások tanításai felé fordul, elmélyül a vallásos hitük, de elutasítóbbá válhatnak a dogmákkal szemben. Halálfélelmük enyhül, s növekszik a halál utáni létezésbe vetett hitük. Mi ez, ha nem bizonyíték arra, hogy igenis van élet a halál után?
Mi van két élet között?
Ha elfogadjuk, hogy halálunkkal egy újnak adunk életet, egy új életnek, létformának, egy új halál lehetőségének, akkor felmerül a kérdés, mi történik akkortól, mikortól meghalunk addig, míg meg nem születünk. A Létköz című könyv erre is érdekes magyarázatot ad, bár tudnunk kell, hogy az ilyen jellegű magyarázatok mind csak teóriák, még ha egészen hihetőnek tűnnek is. A könyv szerint két életünk között megpihenünk egy kicsit egy olyan térben, ahol jelen van a végtelen tökély. Voltaképpen ebben a térben – és ezt nevezi a szerző Létköznek – végre otthon érezzük magunkat, és mindig is ide vágyunk. A végcélunk is az, hogy egyszer végleg ott maradhassunk, mert ott minden csak szeretet és boldogság. De még mielőtt végleg megpihennénk a Létközben, tanulnunk, fejlődnünk kell, amiben a földi életeinkben van lehetőségünk. Olyan körülményeket, embereket, helyszíneket, sorsokat választunk magunknak, hogy képesek legyünk tanulni. Ehhez segítségünkre vannak a Létközben élő lelkek, akik nagy szeretettel, elfogadással vannak irántunk, és nem vádaskodnak, büntetnek, csak szeretnek, és segítenek a jó döntés meghozatalában, hogy minél inkább képesek legyünk tanulni. Velük beszéljük meg előző éltünk tapasztalatait is, és ők segítik leszűrni a tanulságot. ha sírunk, ha bűntudatunk van, ha sóvárgunk, bánkódunk, ők megvigasztalnak. Forrás: www.szavazo.hu www.eletforma.hu felhasznált irodalom: LÉTKÖZ (Megtudhatod, mi célból születtél) Írta: dr. J. L. Whitton és J. Fisher Egy élet véget ér, kezdődik egy újabb. Egy lecke véget ér, kezdődik egy újabb. De mi történik két életút között? Ki, mikor és hogyan dönti el további sorsomat? Milyen céllal születtem erre az életre? Egyáltalán mi az élet értelme? Megtudhatjuk ebből a könyvből. Írd meg, te mit gondolsz erről! Félsz az elmúlástól? Riaszt a halál gondolata? vesztettél már el valakit, aki közel állt hozzád? Volt hasonló élményed? Hiszel a halál utáni létben? Milyennek képzeled? Nagyon érdekel a véleményed!