Nem tudod eltitkolni, ha hazudtál. Mivel a kézírás az ember sajátos önkifejeződése, az embert érő hatások mindenképpen nyomot hagynak rajta. Emiatt van az, hogy a kézírásod veled együtt változik, és mutatja meg aktuális lelki és fizikai állapotodat.
Mindannyian szoktunk hazudni – ezt ne is próbáld tagadni. Persze arról már megoszlanak a vélemények, hogy mi számít hazugságnak. Nagyon leegyszerűsítve például az hazugság, ha azért mondasz hamis dolgokat, hogy előnyöd származzon belőle, az pedig nem, ha azért füllentesz, hogy ne okozz fájdalmat másoknak.
Aki hazudik, az csal, aki hazudik, az lop?
Nagy Feró megénekelte, hogy hazudni csúnya dolog. De azt vajon tudja-e, hogy mi is pontosan a füllentés vagy a hazugság, és honnan a legkönnyebb észrevenni? Nem árt időben felismerni, még akkor is, ha olykor kegyes. Vagyis, hétköznapi értelemben a hazugság annak az eltorzítását, bizonyos esetekben eltitkolását jelenti, ami igaz, vagy amit igaznak tartanak. A hazugságnak ez a fajtája jelentős szerepet játszik mindenki életében, de vannak sokkal rosszabb esetei, amikor az emberek nem tudják, hogy hazudnak. Hogy mit tegyél, ha rá akarsz jönni, igazat mondtak-e neked? Egyszerű: nézd meg az írását. A grafológia egyik nagy eredménye, hogy meglehetős bizonyossággal képes megállapítani egy írás alapján, hogy a tartalom mennyire igaz vagy hamis.
Árulkodó jelek, betűk, vonalak
Az őszinteség és a közlékenység nem egyező fogalmak. Egy zárkózott ember nem feltétlen hazug. A titkolódzásra utaló jegyeket nem szabad egyértelműen a hazug jellem megnyilvánulásának tekinteni, hiszen a pletykálkodásnak a hiánya sokszor éppen a magasabb erkölcsi szintet jelenti. Az író (a duktor) betűformálása elárulja, hogy hazudik, sőt egy jó pszichológus-grafológus még arra is rájöhet, mire gondol közben. A teljes cikket itt tudod elolvasni >>>