A keleti mesterek szerint az igazi szerelem megköveteli, hogy az ember eldobja az egóját, ezért válhat a szerelem ajtóvá az isteni felé.
Az emberi lét egyik legizgalmasabb kérdése és problémája a szerelem, de a régi kultúrák meséi szerint maguk a szerelem istenei is küzdöttek az ebből fakadó viharos érzelmi állapottal.
Aphrodité
Ő a szerelem istennője a görög mitológiában, a rómaiak Vénusz néven tisztelték. Zeusz villámától megérintett tenger habjaiban született meg a Szépség és a Szerelem istennője, és kagylóhéjon hajózott Kythéra szigetéhez, ahol első temploma épült. Az istennő neve is születésére utal, az „aphrosz” szó görögül habot jelent, az Aphrodité jelentése pedig: a tenger habjaiból kiemelkedő. Aphrodité nemcsak a szerelem, hanem a tenger csöndjének és a jó hajózási feltételeknek is az istennője. Sok fejtörést okozott Zeusznak, aki félt, hogy Aphrodité kegyeiért véres csatákat vívnak majd az olümposziak, ezért a béke érdekében a kovácsistenhez, Héphaisztoszhoz adta feleségül. Igen ám, csakhogy Aphrodité férje az Olümposz legrútabb istene, hiába halmozta el nejét pazar ékszerekkel, az istennő szerette a vigasságokat és a fülledt erotikát, így hamarosan eltávolodott férjétől. Sok szeretőt begyűjtött, az istenek közül legjelentősebb szerelme Arész, a hadisten volt, aki a római mitológiában Marsként ismert. Tőle született Erósz és Anterósz. A halandók közül is voltak szeretői: Adónisz és Ankhiszész, ez utóbbitól született Aeneas. Nagy ünnepeket, Aphrodisziászokat tartottak tiszteletére az ókori Hellász területén. A buja, erotikus ünnepek alkalmával nagy lakomákat rendeztek, miközben Aphrodité papnői erotikus táncot lejtettek, ami gyakran egy-egy néző elcsábításában csúcsosodott ki. E hölgyeket azonban nem tartották prostituáltaknak, mivel a papnőkkel való szeretkezést Aphrodité számára felkínált áldozatnak tekintették. Aphrodité gyakran élt hatalmával, miként arra a görögök meséi is rávilágítanak: öregasszony képében kérte meg Phaónt, az isteni révészt, hogy vigye át a túlsó partra. Mikor megtette, jutalmul a legszebb férfivá változtatta. Mikor Héra, Athéné és Aphrodité megjelentek az Ida hegyén pásztorkodó trójai királyfi előtt, hogy az ítélje Eris almáját a legszebbnek közülük, a szerelem istennője, hogy megnyerje a játszmát, a világ legszebb asszonyát, Menelaos spártai király feleségét ígérte Parisnak. Ez okozta Trója pusztulását. A viszonzatlan szerelem is Aphrodité hatáskörébe tartozik: a legenda szerint a nagy lesbosi költőnő, Sapphó, Phaón iránti reménytelen szerelme miatt vetette magát Leukas szigetének fehér sziklájáról a tengerbe. A mítosz szerint az istennő sem volt mindig boldog. Szerelmesét, Adónist vadászaton egy vadkan széttépte, és az istennő csak annyit ért el Zeus-nál, hogy az év egyik felére engedje vissza hozzá az alvilágból. Az Adónia ünnepét ehhez a történethez fűzték, és főleg az asszonyok ülték meg, megsiratták a halottat és ujjongva fogadták a megtalált élőt. Valójában ekkor a természet őszi halálát és tavaszi újjászületését ünnepelték. Aphrodité szent állata a galamb, a párjával szelíden csókolózó, szerelemben hűséges madár, a növényvilágból a pompázó rózsa és különösen az alma. Ez utóbbi majd minden nép szerelmi varázslatában, jelbeszédében szerepet játszik.
Erósz
Aphrodité és Arész fia, ő is a Szerelem istene, latin megfelelője Cupido. Hol gyújtogató fáklyával lobbantja fel a szerelem tüzét, hol pedig biztos kezű íjászként lövöldözi nyilait a szerelmesek szívébe. S mert a mitológia szerint két forrásban, egy keserű és egy édes vizűben egyszerre mártotta meg nyilait, így a szerelem édes mézébe sokszor keveredik a bánat keserűsége. Ő, vagyis a világmindenséget betöltő Szerelem kormányozza a csillagok járását, és az ő nyilaitól lobbannak szerelemre istenek és isteni származású királyok. Az ifjúkor küszöbén virággal és lanttal kezében állva ábrázolják. Egyszerre pajkos, szeszélyes, kedves, jótevő, kínzó, csalárd, de mindenható és ellenállhatatlan. Nem kímél tréfáitól és hatalmától sem istent, sem embert, még anyját és jótevőit sem.
Vénusz
A rómaiak isteneiket családjukhoz tartozónak tekintették, mint rokonaikat. Csak akkor ábrázolták őket fenségesnek és hatalmasnak, amikor már meghódították a görög földet, és azonosították isteneiket a görög istenekkel. Vénusz náluk Aphrodité megfelelője. Eredetileg a virágzó tavasz istennője volt, csak később öltötte magára a szerelem és a szépség isteni jegyeit. A rómaiak a szépségnek egyébként is nagy jelentőséget tulajdonítottak, a szépségápolás, a fürdők, a számtalan szépítőszer használata mind Vénusz szolgálatát jelentette. A hadvezér Julius Caesar családfáját a szépség istennőjétől származtatta, és maga is Vénusz nagy tisztelője volt. Vénusz Istennő Csillaga a Hajnalcsillag, az ég legragyogóbb csillaga, amely az ősi magyar mondákban szereplő Csodaszarvas homlokán is ragyog.
Hathor
Egyiptomi Anyaistennő, a szerelem istennője, egyben Hórusz felesége, akit tehénfejjel ábrázolnak. A legenda szerint részt vett a Hórusz és Széth közötti háborúban, Hórusz oldalán harcolt, de az nem ismerte fel, és letépte királyi hajékét. Thot a hajék helyett tehénszarvakat adott neki. Mint anyaistennőt gyakran tévesztik össze Isissel. Később aztán több alakra oszlik, és mint sorsistennő szerepel. Egyiptom elgörögösödése idején Aphroditével forrt össze. Az egyiptomiak harmadik hónapja, Athyr, róla vette nevét.
Káma
Káma az indiai mitológiában a szerelem istene. Ő a kozmikus vágy, a teremtőerő megtestesülése, aki elsőként bontakozott ki a mindent megelőző káoszból, s létével megalapozta a teremtés további aktusait. Később vonzó ifjúvá vált, aki virágnyilakat lövöldöz cukornád íján, az íj húrját pedig egymásba kapaszkodó méhek alkotják. Csak később lett testetlen, amikor megpróbálta felkorbácsolni Sivában annak felesége, Párvatí iránti vágyát. Káma ekkor megzavarta Sivát meditációjában, aki a harmadik szeméből kilövellő fénysugárral hamuvá égette őt, s így vált Káma Ananga, azaz testetlen. A szerelmi kultúra megismerésének műve, a Káma-szútra beszél a jó modorról, az udvarlásról, a házasságról, a vágyfokozásról és a testi szerelem gyakorlati fogásait is bemutatja. A keleti kultúrákban általában az erotika nagyobb szerepet játszik, mint a nyugati világban, ennek fő magyarázata, hogy a földi, túlvilági élet, a testiség és a spiritualizmus, a tisztaság és a bűn fogalmak egymáshoz való viszonya a Keleten élőkben egészen más ideológia szerint él, mint a nyugati emberekben. A káma szó egyébként az embernek a felesége iránt érzett természetes vágyát is jelöli, azaz szerelmet és gyönyört. Az Astronet ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!