A titokzatos Alexandriai Könyvtár

A kezdetek

Kr.e. 332-ben Nagy Sándor hadai felszabadították Egyiptomot a perzsa uralom alól, és a hódító megalapította Alexandria kikötővárosát. Halála után hű társa, hadvezére, Ptolemaiosz került Egyiptom élére, aki kitűzte azt a nagy célt, hogy Alexandriát az akkor ismert világ kulturális középpontjává teszi. Egyiptom kultúrtörténete és a hely szelleme által adott volt, hogy egy minden addigit felülmúló könyvtár jöjjön létre. A fáraókori Egyiptom könyv kultúra volt, ahol nagy becsben tartották a múlt örökségét, iratait. A régi könyveket elsősorban templomokban tartották, így voltak iratok II. Ramszesz halotti templomában, vagy a kézművesek telepén, Deir el-Medinében. Az edfui templomból egy hieroglifákkal írt katalógus is előkerült, amelyek a szertatásoknál használt kézikönyveket tartották számon. Alexandriában ebben az időben alapították meg a könyvtár mellett a másik tudományos intézményt, a Múszeiont. Ez a kor legkiválóbb görög tudósait fogadta be, itt élhettek, miközben a legmodernebb kutatási feltételeket biztosították nekik. A könyvgyűjtemény elengedhetetlen volt a Múszeionban folyó tudományos munkához, másrészt az ottani tudományos és irodalmi tevékenység tovább gyarapította a könyvtárat.

A világ könyvei

A könyvtár hatalmas mennyiségű iratanyaggal rendelkezett. Kr.e. 250 körül már 400 ezerre volt tehető a papirusztekercsek száma, amely az azt követő évtizedek folyamán tovább gyarapodott. Elsősorban görög műveket gyűjtöttek, de más kultúrkörből származó irodalommal is gazdagították. Őriztek például egyiptomi népmeséket, és lefordították héberről görögre a könyvtár gyarapítása céljából az Ószövetséget, Mózes öt könyvét. A legenda szerint Eleazár fopap hetvenkét fordítót küldött Jeruzsálembol Alexandriába, akik hetvenkét nap alatt végezték el a feladatot. A görög nyelvű biblia ma is fontos forrása a szentírástudománynak. Megtalálhatóak voltak itt a perzsa Zoroaszter művei is, és Manethón egyiptomi főpap görögül írt könyvei. Az uralkodók az egész akkori ismert világból begyűjtötték a könyvtár számára érdekes szövegeket és másolatokat készíttettek róluk. Az Alexandriába érkező utasok csomagjait átvizsgálták, a könyveket elkobozták, és lemásolták, a tulajdonos ezt kapta vissza. Az egyik Ptolemaios-uralkodóról szóló történet szerint kölcsönkérte Athénból a három nagy tragédiaköltő: Aischylos, Sophoklés és Euripidés műveit tartalmazó tekercseket, és az athéniak csak a másolatokat kapták vissza helyettük. Tény, hogy az alexandriai könyvtár teljességre törekvő gyűjteménye nélkül ma alig ismernénk valamit a görög irodalomból. A könyvtár tudósainak köszönhetően ismerhetjük a görög irodalom legértékesebb alkotásait, a homéroszi eposzokat, az Iliászt és az Odüsszeiát. Ma olvasható formájukat Alexandriában nyerték el, ahol ekkor született meg a szövegkritika tudománya. A természettudomány művelése is virágzott Alexandriában, mint ahogyan a matematika, a geometria, az orvostudomány és a földrajztudomány is. A könyvtár katalógusát” Kallimakhosz költő jegyezte fel. Eszerint 400 ezer olyan tekercs volt, amelyen több azonos, vagy különböző szerzőtől származó mű szerepelt, és 90 ezer olyan, amely kizárólag egy művet tartalmazott. A nagy könyvtáron kívül volt egy másik, Alexandria nyugati részében. Ez is tekintélyes anyagot, 42.800 tekercset őrzött.

Könyvtárosok

Az első ismert könyvtáros, aki az alexandriai könyvtárban működött, Démétriosz volt,aki kr. e. 290 és 282 között a könyvtár eredeti elrendezésén segédkezett. A legismertebb könyvtáros Kallimakhosz, kr. e. 260-ban, ő állította össze Pinakest, a könyvtár részletes katalógusát, amely százhúsz kötetből állt. Mint ahogyan a mai könyvtárakban is, ott is osztályozták a könyveket aszerint, hogy melyik témához kapcsolódnak: történelem, jog, orvoslás, filozófia, lírikus költészet, tragédiák, imák és vegyes írások. Az újabb könyvtárosok mindig hozzátettek valamit a rendszerhez, így Eratoszthenész összeállította a Tetagmenos epi teis Megaleis Bibliothekeis-t, azaz „A nagy könyvespolcok szerkezetét”, Arisztophanész pedig Kr. e. 195-ben naprakészre frissítette a Pinakest. Az utolsó ismert könyvtáros, a Kr. e. 180-ban tevékenykedő csillagász és grammatikus Arisztarkhosz volt, utána hosszú ideig nem maradt feljegyzés. Miután Egyiptom római uralom alá került, csak kevés könyvtáros neve maradt fenn az utókornak.

Pusztulás

A nagy könyvtárat először Kr. e 48-47-es alexandriai háborúban érte veszteség, a Julius Caesar elleni harcokban. Ekkor a tűzvészben negyvenezer, mások szerint négyszázezer kötet semmisült meg. A végleges pusztulás dátumáról nincsen egyértelmű adat, a római uralom alatt többször is ostromolták a várost. A legenda szerint az arab hódítás idejében, a 640-es években Omár kalifa parancsára gyújtották fel a könyvtárat azzal az indokkal, hogy „ha a könyvek azt tartalmazzák, mint a Korán, feleslegesek, ha nem, akkor veszélyesek”, ám tudósok szerint ekkorra a könyvtár már valószínűleg nem létezett, és a legenda sem fedi a valóságot. Bárhogyan is történt, az egykori Alexandriai Könyvtárról csak elszórt irodalmi utalások léteznek, amelyek nem elegendőek a teljes kép kialakításához.

Az újjászületés

A könyvtár újjáéledt 2002. október 16-án, ám a régi helyébe már nem léphet. Az új könyvtár azon a helyen áll Egyiptomban, ahol 1600 évvel korábbi, világszerte ismert elődjét feltételezik. A 45 ezer négyzetméteres épületben jelenleg mintegy 8 millió kötetet őriznek, melyből 200 ezer áll a kutatók rendelkezésére.

Nem lenne a történelemnek annyi ismeretlen szakasza, nem lenne annyi fehér folt és találgatás, ha a régi könyvtár tekercseit kimenekítették volna. Az Alexandriai Könyvtárban őrzött írások, megannyi, ma titokként kezelt állítást tartalmazhattak. Ha beléjük lehetne pillantani, akkor talán az is kiderülhetne, hogy hol is süllyedt el Atlantisz, pontosabb kép lenne arról, hogy ki is volt valójában Jézus, vagy akár az is egyértelművé válna, hogy hogyan épültek a piramisok. Ezek az információk lehet, hogy alapjaiban rengetnék meg a mai civilizációt, hiszen az egyházakra és a történelmi tényszerűségekre is gyökeres hatással lennének. Talán hozzásegítették volna a mai embert az okosabb, intelligensebb döntések meghozatalához, és ahhoz, hogy még ennél is jobban tisztelje múltját, és átértékelje dolgait. Csakhogy az emberiségnek most az adatott meg, hogy e hatalmas tudás nélkül növekedjen.   Fotó: wikipedia