A világ és az univerzum történetének legnagyobb, mondhatni elemi rejtélye: hogyan kezdődött az egész? Ma már sokat tudunk a Föld történeteinek különböző korszakairól, de arra még mindig nincs egyértelmű válaszunk, hogyan is került ide a mi világunk, hogya
A vallás szolgál egy elmélettel: az Úr teremtette a bolygónkat, ám ez nem vág egybe a tudósok elméleteivel, akik szerint a világ egy ősrobbanással, közismertebb nevén a Nagy Bummal kezdődött.
Valamikor nagyon régen…
Körülbelül 15 milliárd évvel ezelőtt hatalmas, irtózatos erejű robbanás volt. Hihetetlen mértékű, több trilliós hő és antianyag keletkezett a sűrű, egyre csak terjeszkedő levegőben. A másodperc kevesebb, mint ezredrésze alatt az univerzum mérete több mint százszorosára növekedett. Több anyag, mint antianyag keletkezett, és elemi részecskék formálódtak. Az univerzum sűrű, plazmás szubsztancia maradt, ami irtózatos, ám enyhülő hőt sugárzott. Egyetlen másodperc alatt az univerzum hőmérséklete tíz milliárd kelvinre változott. A folyamat folytatódott, az egyszerű részecskék sebessége csökkent, ezáltal bonyolultabb reakciók is működésbe léphettek. Körülbelül három perccel a robbanás után a hő jelentősen lecsökkent. Nukleoszintézis kezdődött, és deutérium, azaz nehézhidrogén képződött. A deutérium ezután tríciummá alakult, ez lett idővel a hélium atommag. A lehűlés folytatódásával hidrogénatomok képződtek, majd a következő háromszázezer évben héliumatomok is. Az univerzum hőmérséklete tízezer Celsius fokra csökkent, mérete egyre nagyobbodott. A sugárzás fokozatosan enyhült, a fény és anyag el tudott válni egymástól. Végül tizenöt milliárd év után az univerzum olyanná változott, amilyennek ma is ismerjük.
Találgatások és vizsgálatok
Bár az ősrobbanás elmélete jeles kozmológusok és csillagászok találgatásán alapul, szigorúan tudományos vizsgálatok is alátámasztják. Bizonyítékkel szolgálnak a legfrisebb kutatások. A NASA COBE nevű műholdja kozmikus mikrohullámokat érzékelt, amelyek az univerzum távoli peremén képződtek. Az a tény, hogy ezek a mikrohullámok hasonlóan merev szerkezetűek, arra utal, hogy az univerzum egy igazolható rendszer szerint fejlődött ki. A három távoli ponton észlelt csekély hőmérsékletkülönbségek alapján bizonyíthatónak látszanak a tudósok korábbi elméletei arról, hogy mi történt, amikor a kozmosz lehűlt. A különböző hőviszonyok közötti fejlődési szakaszok alapján sok mindent megtudhatunk arról, hogy mi történt a Nagy Bumm után. 1995 júniusában a NASA Astro-2 obszervatóriumában dolgozó tudósok deutérium jelenlétét érzékelték a világegyetem távoli pontjain. Ez azt jelzi, hogy ilyen elemek valóban léteztek nem sokkal az ősrobbanás után. A Hubble-teleszkóp segítségével a csillagászok alaposabban tanulmányozhatják már az univerzumot, és meg tudják állapítani, mely anyagok vannak túlsúlyban a régebbi szerkezetekben. Ezek az új felfedezések gyakorta új kérdésekhez vezetnek, és szükségessé teszik a régi elméletek felülvizsgálatát. Abban biztosak lehetünk, hogy az univerzum változatlanul tágul, tegát a Nagy Bumm jelenség még mindig folyamatban van. Az a tény, hogy ezek a folyamatok még mindig érzékeltetik a hatásukat a világegyetem távoli pontjain, határozott reménnyel töltheti el a tudósokat, akik a vadul gyorsuló technikai fejlődésnek köszönhetően egyre többet tudhatnak meg az univerzum születéséről. Bármi is legyen az igazság, a Nagy Bumm megfejtése sokkal inkább filozófia, és nem a fizika vagy kémia tárgykörébe tartozik. A tudósok annyit állíthatnak, hogy körülöttünk minden részecskékből áll, amelyek tizenöt milliárd évvel ezelőtt egy atomnál is kisebb valamiből robbantak széjjel. Minden más pedig – rejtély. Forrás: Matt Lamy: 100 Megmagyarázhatatlan rejtély, Sziget Kiadó
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
