Ugyan, ki ne hallott volna már a híres kínai terrakotta hadseregről, amelynek minden tagja más-más arcvonással rendelkezik? Lovasok és lovaik, tábornokok és gyalogok, harci kocsik és lovasok évezredek óta aludták örök álmukat a föld alatt, mígnem 1974-ben
Gazdag nekropolisz – a túlvilágra
Egyes történetírók szerint a kínai császár nekropoliszának építésén közel hétszázezer ember dolgozott. Mindazt felépítették, amit a császár az életében magáénak tudhatott: pompás palotát, sétányokat, hivatalokat, hagyományos épületeket, közembereket, használati tárgyakat, szolgálókat és hadsereget. A sírkamra egy hatalmas, majd 80 méter magas, 350 x 345 méter széles, földből készült piramis mellett található. A munkálatok végeztével a munkásokat élve befalazták, hogy titkukat magukkal vigyék a másvilágra.
Daliás szobrok, hatalmas katonák
A figurák között találunk katonákat, közembereket, hivatalnokokat, szolgákat, nőket és még zenészeket is. Úgy tűnik, az ősi szobrászok senkit nem akartak kihagyni a túlvilágra való „költözésből”. Meglepő azonban a szobrok magassága, amelyek átlagosan 184, de nem ritkán 197 cm magasak is, ami lássuk be, nem igazán jellemző a kínai átlaglakosságra. Ennek okát a régészek a hatalommal magyarázzák: minél magasabb rangja volt valakinek, annál magasabbnak formázták az alakját, ezzel jelezve társadalmi hovatartozását. A szobrokat egyszerű munkások készítették, manufaktúra-szerűen. Egy-egy ember csak karokat, törzseket vagy lábakat készített sorozatban, az elemeket pedig csak legvégül illesztették össze. Nyolc különböző fejmintát használtak, amelyeket aztán egyéni arcvonásokkal és frizurával láttak el. Minden egyes alak anyagában megtalálható a készítőjének védjegye. A szobrok a színes lakkborítást követően igazi vérteket és fegyvereket kaptak, így valósággal „életre keltek”. A katonák egyébként nem csak ruhájuk alapján azonosíthatók be, hanem elhelyezkedésük szerint is, hiszen a hadsereg „bevetésre készen” lett felállítva, 4 darab 1,5 kilométer hosszú és kb. 5 méter mély árokban. Ezek az árkok a síron kívül, mintegy elővédként helyezkednek el, hogy megóvják a császár lelkét a betolakodóktól. S hogy mi látszik mindebből a felszínen? Semmi. Az építők ugyanis gondosan ügyeltek arra, hogy a terrakotta hadsereg léte titkos maradjon. Az árkokat döngölt földdel, téglákkal és gerendákkal borították be, amelyet náddal és agyaggal erősítettek meg, és tettek vízhatlanná. Végül az egészet földdel borították be, és növényekkel tették természetessé a kültakarót.
A hadsereg a XXI. században
A terrakotta hadsereg napjainkra kissé megkopott, és sok helyen megsérült. A legnagyobb károkat azonban mégsem az eltelt évszázadok, hanem egy hatalmas tűz okozta, még közvetlenül a császár halálát követő években, amely egy felkelés alkalmával tizedelte meg a nekropoliszt. A felkelők ugyanis kirabolták és felgyújtották a sírhelyet. Ha hihetünk a történetíróknak, a lángnyelvek 3 hónapon át nem csillapodtak, és – egy térdelő íjász kivételével -, minden egyes szobrot megégettek. Persze az égetett agyag ezáltal nem pusztult el, de a lakkozásnak és a hadsereget védő folyosóknak és építményeknek nem tett jót a nagy hő. Az agyaghadsereg azóta is „talpon van”, és utazik. Bár a kilencvenes évek végén a sajtó megszellőztette, hogy az agyagkatonák állapota rohamosan romlik, mégpedig a szállítás okozta páratartalom-változás és a turisták lehelete miatt, de a kínai hatóságok cáfolták a híreket. A tudósok egy másik feltevése szerint a növények égése során keletkezett szén okozza a szobrok károsodását, ezt támasztja alá az agyag felszínén található korom. A néma hadsereg néhány tagja több helyen is „szerepelt”: Londonban, a British Múzeumban, vagy épp az idén, év elején, a Houstoni Természettudományi Múzeumban. Érdemes ezért nyitott szemmel járni, és ha arrafelé járunk, közelebbről is megnézni a délceg katonákat.