Az utóbbi évezredekben világszerte rengeteg titkos társaság működött. Ennek oka elsősorban az volt, hogy a természet törvényei sokáig a természet titkai voltak. A természettudomány okkult, rejtett tudománynak számított, művelői gondosan őrizték tudásukat.
Titkos társaságok a mai napig léteznek, és a legkülönbözőbb célok vezérelhetik őket, például a társadalmi fejlődés elősegítése, vagy egy nép szabadságának kivívása. A titokzatos, zártkörű szervezetek léte és működése számos találgatásra ad okot. Sokan azt feltételezik róluk, hogy valamilyen sötét cél elérése (pl. világuralom) érdekében dolgoznak.
A szabadkőművesség angol és francia rendszere
A szabadkőművesség világszerte több millió taggal rendelkező mozgalom, amely – önértelmezése szerint – az erkölcsi értékek, valamint a szellem szabadságának egyetemességét vallva, a felvilágosodás hagyományait követve tevékenykedik. Tagjai beavatási szertartásokon keresztül ismerhetik meg a szabadkőművesség szimbólumrendszerének mélyebb jelentését. Az ún. angol rendszerű (vagy reguláris) szabadkőművességben a tagság számára alapvető követelmény az Istenbe vetett hit. Ennek a hitnek a megnyilvánulását – azaz, hogy ki mely vallás szerint hisz Istenben – nem firtatják, hiszen a páholyokban vallási és politikai témák megvitatása tilos. Éppen ezért Istent a szabadkőműves ceremóniákban és szóhasználatban a Világegyetem Nagy Építőmesterének nevezik. Az ún. francia rendszerű (vagy irreguláris) szabadkőművességben nem követelmény az Isten-hit, az ebben a szisztémában dolgozó szervezetek időnként politizálnak is.
A szabadkőművesség eredete
A társaság eredetét illetően számos mitikus magyarázatot ismerünk, így származtatják a jeruzsálemi templom építőitől, akiknek bölcsességét a templomos lovagrend, majd a rózsakeresztesek közvetítették a szabadkőműveseknek. Egyéb elképzelések a társaságot Mózessel, az esszénusokkal, Euklidész és Püthagorasz filozófusokkal, az antik misztériumvallásokkal, illetve a kelta pogánysággal hozzák összefüggésbe. Feltehetően Skóciában már a XVI. században, Angliában a XVII. századtól megkezdődött a szabadkőműves tevékenység, majd négy londoni páholy 1717-ben megalakította az Angliai Nagypáholyt. 1728-ban Párizsban létrejött a Francia Nagyoriens, később az előbbit a reguláris, utóbbit az irreguláris testvériség megnevezéssel illették. James Anderson 1723-ban összeállította és kiadta a szabadkőműves alkotmányt. 1929-ben az angolok kiadták a regularitás alapelveit tartalmazó dokumentumot, amelyben deklarálták, hogy melyik szervezetet tekintik szabadkőművesnek és melyiket nem. Ennek főbb pontjai: a tagoknak valamely vallás szerint hinniük kell Isten létében; a páholyoknak csak férfiak lehetnek a tagjaik; a páholyokban vallási és politikai kérdések taglalása tilos; nem tartható fent szabadkőművesi kapcsolat olyan szervezetekkel, amelyek ezen elveket nem tekintik a magukénak.
Szabadkőművesség Magyarországon
Nem sokkal a kiegyezést szentesítő törvények kihirdetése után, 1868 februárjában a belügyminiszter engedélyt adott szabadkőműves-páholyok alapítására Magyarországon. 1886-ban a világon máig egyedülálló módon a két különböző orientációhoz tartozó magyar páholyok egyesültek. Innentől 1919-ig számíthatjuk a magyar szabadkőművesség virágkorát: ebben az időben közel száz páholyban mintegy 11 ezer szabadkőműves dolgozott, közöttük Ady Endre, Wekerle Sándor, Kosztolányi Dezső, Benedek Elek, Kresz Géza, Heltai Jenő, Bláthy Ottó, és sokan mások. A Tanácsköztársaság betiltotta a szabadkőművességet Magyarországon, és ez nem változott a Horthy-korszakban sem. 1945-ben a hatóságok újra engedélyezték a szabadkőműves-páholyok működését, a Nagypáholy azonban csak öt évig működött: az államszocializmussal nem férhetett össze a szabadkőművesség gondolati szabadsága, 1950-ben betiltották. Ez így maradt 1989-ig, amikor is a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy újraindulásakor az angolszász rendszerhez csatlakozott, reguláris nagypáhollyá vált. Az 1992-ben létrejött Magyar Nagyoriens ugyanakkor a francia rendszerhez csatlakozott, tehát irregulárisnak számít.
A katolikus egyház megítélése
A Joseph Ratzinger bíboros, prefektus – jelenleg a pápai trónon XVI. Benedek – által vezetett Hittani Kongregáció 1983-ban kiadta a – később II. János Pál pápa által jóváhagyott – Nyilatkozat a szabadkőműves társaságokról c. állásfoglalást, amely tilalmazza a katolikusok szabadkőműves tevékenységét.
A szabadkőművesség alapelvei
A szabadkőművesség azonosul a felvilágosodás célkitűzéseivel, vallja a szellem, a vallás, a politikai nézetek szabadságát, és a páholytagok vagyoni és társadalmi helyzetétől független egyenlőségét a szervezeten belül. A szabadkőműves program szerint a szervezet tagjai tevékenységük során a magasabb szellemi-erkölcsi értékek közvetítésével, a felvilágosodás és humanizmus hagyományainak fenntartásával és terjesztésével, munkájuk révén tevékenyen alakíthatják a társadalmi folyamatokat, amelyért felelősséggel tartoznak. A páholyok kötelessége a jótékonysági tevékenység. A szabadkőműves iratok ezeken túl rögzítik a hazaszeretet, a titoktartás, az erkölcsileg megfelelő életvitel, a testvériség és tolerancia követelményét, és tilalmazzák a politikai, illetve vallási kérdések páholyon belüli megvitatását.
Mit mondanak a kritikusok?
A társaság zártsága, titokzatossága, jelképrendszere sokakban kelti azt a gyanút, hogy a szabadkőművesek okkult szertartásokat végeznek. Széles körben elterjedt az a nézet is, hogy a szabadkőművesség világuralomra tör. Többek között összefüggésbe hozzák velük az I. világháborút lezáró békéket, az 1917-es oroszországi forradalom és bolsevik hatalomátvétel eseményeit. Megjelent az a vélekedés is, amely szerint a szabadkőművesség a cionizmussal és a bolsevizmussal összefonódva gyakorolja a világhatalmat. Sokan hangsúlyozzák a globalizációban játszott szerepét is. Mivel mi nem látunk a színfalak mögé, nem tudunk igazságot tenni. Csak annyi bizonyos, hogy a szabadkőművességet övező homály még sokáig különféle találgatásokra szolgáltat okot.