Világváltás – a változás harmonikus útja

Erről szól László Ervin új könyve. Tudományos kutatások eredményeire támaszkodva elemzi az emberiséget válaszút elé állító környezeti és társadalmi veszélyeket. De ennél sokkal többet is tesz: az átalakulásnak ebben a drámai korszakában „útikalauzt” nyújtó új szemlélettel áll elő. A legújabb tudományos eredményeket felhasználva vázol fel egy új világképet: a világunkban a kvantumjelenségektől kezdve a bioszféra evolúcióján át egészen a csillagrendszerekig sokkal nagyobb a koherencia, mint ahogy azt korábban képzeltük. Ha sikerül megértenünk a változó világunk összefüggéseit és kialakítanunk egy új, egységen alapuló világképet, akkor már a megérzéseinkre és a bölcsességünkre támaszkodva magabiztosan haladhatunk előre.

László Ervin: Világváltás – a változás harmonikus útja (részlet a könyvből)

A fejlett tudatosság gyors terjedése sorsdöntő az emberiség jövőjére nézve. Az fog arról dönteni, hogy az emberiség időben átáll-e majd az összeomláshoz vezető, „minden a megszokott módon” forgatókönyvről az új civilizáció felé vezető átalakulás forgatókönyvére, hogy sikerül-e az új tudatosságnak megfelelő időben elérni a kritikus tömeget. Mert még ha egyes társadalmakban a haladásellenes politika okozta csalódottság cselekvésre késztetheti is az embereket, nehéz elképzelni, hogy egy fejlettebb tudatosság hiányában elegendő emberben támadna fel az értékek, a látásmód és a magatartás alapvető megváltoztatásához szükséges indíttatás. Hogyan is léphetne fel elegendő számú ember azzal az akarattal, hogy összefogjanak és szembeszálljanak a mindannyiunkat fenyegető veszélyekkel; hogyan lehetnének képesek a gazdasági együttműködés és a kultúrák közötti szolidaritás terveit támogató vezetőket választani; hogyan fogadhatnának el olyan stratégiákat, ahol a terjeszkedés és a nyereség hajszolása alárendelődik a közös társadalmi és ökológiai felelősségvállalásnak; hogyan léptethetnék életbe a világ összes parlamenti képviselőjét összekötő és együttes erőfeszítéssel az emberiség közös javát szolgáló E-parlamentet; hogyan szervezhetnék meg a kormányzatokon kívüli szervezetek hatékony hálóját a háborútól sújtott területek békéjének a helyreállítása érdekében, vagy annak érdekében, hogy a veszélyeztetett népcsoportok elegendő élelmiszerhez és tiszta vízhez jussanak – hogyan tehetnék meg mindezt és még többet is a tudatosság magasabb szintjének elérése nélkül? A transzperszonális tudatosság hiányában a hatékony cselekvéshez szükséges világméretű indíttatás késedelmet szenvedhet mindaddig, amíg be nem következnek a fenyegető válságok és katasztrófák – és ha ezek átlépik azt a határt, ahol a főbb egyensúlyok felborulnak, a pozitív forgatókönyvre való átmenet már nagyon nehéz vagy talán lehetetlen lesz. Szükségünk van a transzperszonális tudatosság megfelelő időben történő, civilizációváltást magával hozó elterjedésére. Ezt Václav Havel, Csehszlovákia akkori köztársasági elnöke, már 1991-ben felismerte. Havel az Egyesült Államok kongresszusának ülésén elhangzott beszédében a következőket mondta: „Az emberek tudatában végbemenő globális fordulat nélkül semmi sem fog jobbá válni? és a katasztrófa, amely felé a világ tart – a civilizáció ökológiai, társadalmi, demográfiai vagy általános összeomlása -, elkerülhetetlen lesz.” Havel jól látta a helyzetet, de ez nem ok a kétségbeesésre: az emberi tudatosság képes a fejlődésre. A kreatív kultúrákban máris fejlődik. Ez erőt adhat a váltáshoz egy új civilizációba – a Holosz civilizációjába. Ez a szemléletváltás az emberiség legnagyobb esélye lehet. Margaret Mead azt mondta: „Sohase vond kétségbe egy maroknyi ember világot megváltoztató erejét. Még soha semmi más nem változtatta meg a világot.” Magas szintű tudatossággal rendelkező emberek kis csoportja képes előidézni ezt a váltást – ha időben eléri a kritikus tömeget. Napjainkban semmi sem lehet nemesebb vagy fontosabb annál, minthogy elősegítsük ezt a fejlődést. László Ervin: Világváltás – a változás harmonikus útja Kiadó: Nyitott Könyvműhely, 2008. március Ár: 2980 Ft Terjedelem: 280 old.

A szerzőről

László Ervin a párizsi Sorbonne Egyetemen a legmagasabb tudományos fokozatot szerezte meg, négy egyetem választotta díszdoktorává (az Egyesült Államokban, Kanadában, Finnországban és Magyarországon). Számos díjjal tüntették ki, többek között 2001-ben megkapta a japán békedíjat, a Goi-díjat, 2004-ben pedig Nobel-békedíjra jelölték. Filozófiát, rendszerelméletet és jövőkutatást adott elő különböző egyetemeken az Egyesült Államokban, Európában és a Távol-Keleten. A nemzetközi humanitárius és kutatásszervező központnak, a Budapest Klubnak alapítója és elnöke, a General Evolution Research Group (Általános Evolúciókutató Csoport) alapítója és igazgatója. Több mint 70 könyv szerzője, könyveit 20 nyelvre fordították le. Jelenleg Olaszországban él.