A gömbvillám átlagosan harminc centi átmérőjű, nagyjából tíz másodpercig látható, általában zivataros időben észlelhető jelenség. Behatol a zárt helyiségekbe is, szabadon lebeg a levegőben, majd felrobban, vagy egyre halványulva eltűnik szem elől.
A gömbvillám kifejezetten ritka, vélhetően elektromos jelenség. Fénylő, változatos alakú, de általában gömbszerű, a többi villámhoz képest lassú mozgású és hosszabb életű, rendszerint földközeli objektum. Keletkezésének és mibenlétének körülményei még mindig nem tisztázottak. Igaz, az utóbbi idők kísérletei nyomán hasonlót már sikerült létrehozni, a vélemények azonban megoszlanak azzal kapcsolatban, hogy az valóban gömbvillám volt-e.
A szemtanúk szerint
Becslések szerint a népességnek csak 1 százaléka látott életében gömbvillámot, pedig már a középkor óta említik ezt a jelenséget, mint a viharok ritka kísérőjét. A fénylő gömbök az esetek túlnyomó részében a zivatarok közelebbi (40 kilométeres) környezetében jelennek meg. A beszámolók alapján a gömbvillám fehér vagy sárgás fényű, de fényereje gyenge, legtöbbször áttetsző. Kiterjedése egy golflabda és egy strandlabda mérete között változik. Leggyakrabban gömb, ritkábban körte illetve szivar alakú, viszonylag gyakran vet szikrákat. A szemtanúk elmondása szerint átlagosan 10-15 másodpercig látható, és robbanásszerűen, vagy hangjelenség nélkül tűnik el. Egyesek sistergésről, morajlásról számoltak be. A szemtanúk közül néhányan ózonra, nitrogén-dioxidra vagy kénre emlékeztető szagról tettek említést, amit a gömbvillám eltűnését követően éreztek. A gömbvillám a föld közelében úszik viszonylag lassan, lebegése a földfelszínnel általában párhuzamos, a magasságbeli ingadozás viszonylag ritka. Megfigyelték, hogy a földnek ütközve visszapattan, mozgás közben gyakori az irányváltoztatás. A szél általában nem, de az elektromos terek befolyásolhatják a mozgás irányát. A szilárd tárgyakat általában kikerüli, de megfigyeltek már lyukat égetve érkező, vagy alakot változtatva résen áthaladó gömbvillámot is. Sokan számoltak be arról, hogy áthalad az ablaküvegen annak károsítása nélkül. A gömbvillám élettani hatásai nagyban hasonlítanak az erős egyenáraméihoz: az érintkezés légzési- és szívritmuszavarokat, égési sérüléseket, vagy akár halált is okozhat. Az élőlényekre a kisebb energiájú gömbvillám is életveszélyes, de az még nem rombol. A nagyobb energiájúak azonban akár tüzet is gyújthatnak, illetve szilárd testeket égethetnek át, és gyakran vezetnek az elektromos berendezések leégéséhez.
A gömbvillám, mint parajelenség
Egyes teóriák szerint a gömbvillámok megjelenése sértheti az energia-, és a töltésmegmaradás ma ismert törvényszerűségeit, de legalábbis kiváltó okuk, energiájuk forrása ismeretlen. Ezzel kapcsolatban néhányan a gömbvillámok alaposabb megismerésétől egy új, alternatív energiaforrás felfedezését várják. Egely György kutatómérnök szerint a gömbvillámok alapvetően egy negyedik térdimenzió létezésének bizonyítékai. Egyesek a különleges alakú gömbvillámokkal magyarázzák a kísértetek felbukkanását, a nagyobb energiájúakkal pedig az önégési eseteket. Valószínűleg néhány UFO-megfigyelés is a gömbvillámokra vezethető vissza.
A tudomány álláspontja
A tudományos világ egy része már a gömbvillámok létezésében is kételkedik, nem hiszik el, hogy ilyesmi egyáltalán létrejöhet. A „hívők” különböző modelleket alkottak a jelenség magyarázatára. A fizikai modell szerint a gömbvillám elektromos töltéshalmaz, és a villámmal azonos karakterrel bír. A kémiai modell szerint a gömbvillám valójában égő nitrogén, melyhez az atmoszférikus áramok teremtik meg a feltételeket. Az örvénymodell szerint a gömbvillám olyan gyorsan pörgő plazma vagy ionizált gáz, melynek összetartását mágneses és elektromos mezők biztosítják. Mindegyik modell „sántít” egy kicsit, önmagában egyik sem elegendő a jelenség maradéktalan leírásához és laboratóriumi reprodukálásához. A New Scientist magazin 2007. január 10-i száma szerint brazil kutatóknak sikerült laboratóriumi körülmények között utánozniuk a ritka természeti jelenséget. A sikeres kísérlet John Abrahamson és James Dinnis új-zélandi kutatók 2000-ben közölt, kémiai folyamatokra épített elméletét igazolta. Eszerint a gömbvillám kiindulópontja a közönséges villámcsapás. A szilíciumot (homokot) tartalmazó talajban a villámcsapás hatására megolvadó, majd elpárolgó anyagokból nanorészecskék jönnek létre, a parányi gömböcskék fonallá, majd nagy, laza, vattaszerű gömbbé állnak össze. Kialakulásukkor még nem világítanak, de később a levegőben a nanorészecskék oxidálódnak, hőt és fényt sugároznak. A puha, összenyomható gömb a zárt helyiségbe azokon a réseken jut be, ahol a léghuzat.
Gömbvillám a Krím-félszigeten
Néhány hete, június 21-én nyolc embert kellett az intenzív osztályra szállítani a Krím-félszigeten, amikor egy hirtelen kerekedett vihar elől egy fémszerkezetű buszmegállóba húzódott be tizenhárom ember. A felhőszakadástól ugyan megvédte őket a menedék, ám hirtelen villám csapott a megállótól néhány méterre álló nyárfába. A szemtanúk szerint ezt követően egy gömbvillám égette át a pléhtetőt, és azon áthatolva az összezsúfolódott emberek között pattogott másodpercekig. A tizenhárom ember mindegyikét kórházba kellett szállítani, nyolcan intenzív ellátásra is szorultak. Néhányan csupán kisebb-nagyobb égési sérülést szenvedtek, ám többségüknél súlyos áramütést diagnosztizáltak.
Kapcsolódó cikk: Egely György: A gömbvillámtól a tiszta energiáig >>>
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
