Pünkösd, a lélek ünnepe

Az ünnep elnevezése a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból ered. Pünkösd ünnepét a keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy tanai szerint Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a Szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra. Piros pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik Európa több országában. A virág szimbolizálja, hogy pünkösd napján minden felébred, a világ abbahagyja a lusta nyújtózást, az ember és az állat párt választ magának. A nagy nyári munkák előtt pünkösd ünnepével köszöntjük az új életet, imádkozunk a bő termésért, gyermekáldásért. Régen a templomokban évről évre megemlékeztek erről a napról, ahol a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként pedig fehér galambot repítettek szabadon.

Pünkösdi népszokások

Pünkösd ünneplésében keverednek keresztény, ősi pogány és ókori elemek egyaránt. A népszokásokban elsősorban a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál. Pünkösd ünneplésében fontos szerepet játszanak a virágok, például a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza. Pünkösdikirály-választás A pünkösdi király kiválasztása kezdetben vitézi szokás volt, a katonák maguk közül választottak egy évre „uralkodót”. A pünkösdi király, akit a falu népe versenyjátékokkal, főleg lóversennyel, bothúzással választott ki, egy évig a legények vezetője, bírája volt. Emellett hivatalos volt minden lakodalomba és összejövetelre, valamint évekig ingyen ihatott a kocsmában a falu kontójára. A legények engedelmességgel tartoztak neki. A pünkösdi király uralma mindig a következő pünkösdig tartott. Pünkösdi királynéjárás A XVIII. század végétől kezdve elterjedt a pünkösdi királynéjárás is, amikor a falu  legszebb kislánya lett a kiskirályné, ami nagy tisztesség volt. A lányok mise után házról házra jártak jókívánságokkal, versekkel, énekkel köszöntve a háziakat, és virággal szórták be a szobát. A játék végeztével a vendéglátók megkérdezték a lányokat: „Hadd látom a királynétokat, édes-e vagy savanyú?” Ezután fellebbentve a díszes kendőt, megcsiklandozták a kiválasztott kislány állát. Ha a királyné mosolygott, de a fogát nem villantotta ki, akkor a háziak megnyugodtak, mert ez azt jelentette, hogy jó lesz a termés.  Pünkösdi rózsa A pünkösdi rózsát az antik világ gyógynövényként ismerte, és babonás erőt tulajdonított neki. Latin neve a görög paeonia szóból származik. Paeonia nemcsak a virág neve, belőle képezték többek között a kórház és a gyógyító szavakat is. Róla kapta nevét a homéroszi istenek orvosa, Paieón, aki e virággal Hádészt, az alvilág urát gyógyította ki Héraklésztől kapott sebéből. A virágot régi nevén bazsarózsaként is ismerik. Mint keresztény jelkép, a tövis nélküli pünkösdi rózsa Venus örökösének, a szeplőtelen Szűzanyának lett a virága. Délen néhol a pünkösdöt ma is a „rózsák húsvétjának” nevezik, hiszen a tavasz végének jelképeként a pünkösdi rózsát kötik csokorba az ünnep napján.