A betegség, mint pótcselekvés

Az élet minden területén fel kell adni azt a megközelítést, hogy valami ellen harcolunk! Ne harcoljunk a betegség, a lelki kín ellen, harcoljunk inkább az egészségért. Ez a megközelítés ugyanis mentes minden negatív érzelemtől – írja Pósa Ferenc, A betegség mint pótcselekvés című könyve bevezetőjében. Nem az előző életünkben, nem is isteni büntetésben kell keresni a bajok okát, és nem másokkal kell megoldatni a gondokat. Ki kell venni a részét mindenkinek a saját gyógyulási folyamatából. Aki ugyanis előző életében keresi mostani balsorsa gyökerét, az kibúvót keres. Igyekszik megnyugtatni háborgó tudatát, lelkiismeretét. Cselekszik, de a tettei kimerülnek a hibák kutatásában, és ezzel egyáltalán nem jut közelebb a megoldáshoz. Mert hiába tudja, hogy bűnt követett el az előző életében, általában nem emlékszik rá. Ez így van jól. Azért születhetünk újra, mert az elkövetett hibáink minden szinten megbocsátást nyertek. Csak azután születhetünk újra, amikor lelkünk felszabadult az elkövetett bűnök, hibák terhe alól. Természetesen, amit eddig nem tanultunk meg, azt pótolni kell, de ez mentes a ránk ruházott terhektől. Olyan, mint a pótvizsga: a tanár nem szigorúbb, a tananyag sem több, és nem is nehezebb. A gyógyítás paradox fogalom, nem lehet senkit akarata ellenére rákényszeríteni a változásra. Természetesen elérhető némi javulás, változás, de ez csak átmeneti. A betegségek hasonlatosak a különböző függőséghez, a beteg függ a szenvedését okozótól. Függ tőle, hiszen valamilyen szinten erre építi az életét, erre alapozza döntéseit és érzéseit. Márpedig ilyen erős alapot ledönteni meglehetősen reménytelen feladat. Furcsán hangzik, de a betegségben van valami jó is: van, amitől megvéd. Látszatbiztonságot ad a nagyon ingoványos lelki állapotban. A teljes cikket itt tudod elolvasni >>>