1991-ben két német fizikus megosztott fiziológiai és orvosi Nobel-díjat kapott. Erwin Neher és Burt Sakmann professzor fedezte fel, hogy az emberi szervezet a kívülről érkező elektromágneses információkra reagál.
A két professzor felfedezése pedig nem kevesebbet jelent, hogy az egyes szerveknek kívülről vagy betegséget, vagy egészséget jelentő kódolt információkat lehet küldeni, és azok ennek megfelelően fognak viselkedni!
Jó ideje sok elmélet létezik arra vonatkozóan, mitől is keletkeznek a betegségek, elsősorban az onkológiai (daganatos, rákos) nyavalyák, illetve mitől és hogyan indulnak el és zajlanak le az öregedési folyamatok. Egy ponton ezek mindig találkoznak: az oxigénes folyamatok és a szabad gyökök (negatív) szerepe elvitathatatlan. Van egy olyan elmélet is, amely szerint a szervezetet támadó vírusok nem mikrobák, hanem információk. Néhány újabb kori, rendkívül merész kutató szerint a vírusok a víz paramágneses sturktúráiba beleírt információk. És mivel egy ember naponta egy jókora szobányi levegőt forgat meg a tüdőn át a szervezetében, belélegezve az ott található összes baktériumot, gombát, penészt, allergiakeltő anyagot és kb. 3 liter vizet pára formájában – hát van honnan merítenie a bajokat. Ugyanez történik akkor is, ha a környezetünkben, velünk szemben ellenséges beállítottságú személyek vannak. Ha ezek folyamatosan túl közel vannak hozzánk, meggyengíthetik a szervezetünket, súlyosbíthatják állapotunkat. Erre persze évezredek óta senki sem gondol – helyesebben: eddig nem tudták – azok sem, akik kórházakat hoztak létre. Bizony, a kórház az egyik ilyen hely! Talán mindenki gyorsabban gyógyulna, és talán többen is gyógyulnának meg, ha nem kellene folyamatosan más, hasonlóan nyomorúságos állapotú emberrel összezárva lenniük. A rossz környezet elgyengíti a szervezetünket. És ezen sokat segít, ha elmegyünk szabadságra, más környezetbe. Kevesen töprengtek még azon, hogy miért érzik olyan jól magukat, maikor távol vannak a lakhelyüktől. Nemcsak azért, mert nem kell dolgozniuk, mert más arcok veszik körül, más tájakat lát – hanem azért is, mert nincs bezárva addigi környezetébe, amely nem egy esetben valóságos betegségkeltő tényező számára.