Jose Silva módszere meghódította a világot. De hiába van már több millió követője, a kétkedők száma nem csökkent az évek során. Pedig az agykontroll mestere nem egyébre tanította a világot, mint hogy az elme programozásával hogyan lehet áthangolni az agya
Silva doktor aki az ötvenes években holisztikus szemléletű gyógyítással foglalkozott, s a hipnózistól a kézrátételen át a távgyógyításig mindent bevetett, hogy betegeinek állapota javuljon – munka közben rájött, hogy rengeteg módon javítható és tartható karban az egészségi állapot, ahogy azt is felfedezte, hogy rengeteg segítő energia vesz körül bennünket, és ezeket az energiákat bárki képes aktivizálni, és fel tudja használni a maga javára. Ám az akadémikusok ugyanazt szajkózzák, mint az ellenző-kétkedő laikusok: érthetetlen, hogy ez a módszer működik. És ha a tudósok közt akad néhány, aki nekikezd a módszer tanulmányozásához, az is mindig azt kutatja: vajon miért működik.
Objektív magyarázatokra várva
Az elmúlt negyed században egy Bruce Lipton nevű sejtbiológus biológiai szempontból közelítette meg a témát, mindig kihangsúlyozva, hogy nem enged teret a vallásos és spirituális eszméknek, ő objektív és fizikai magyarázatokat akar – és kutatásai nemcsak bizonyos területeken, de teljes egészében lefedték és igazolták Silva kutatásait.
Információ-feldolgozó chip
Dr. Lipton megjegyezte, hogy a tudósok szerint a DNS a „sejt agya”, mely a sejteket irányítja, azok pedig a testet és annak működését szabályozzák. Azonban ha a sejtből kivesszük a géneket, ugyanúgy tovább működik, mint annak előtte. A sejtmag nem a sejt agya: ő az ivarmirigy, és maga a szaporodás. Újjáépíti a sejteket, illetve kicseréli az „elhasznált” részeket. De akkor hol van a sejt agyar? – tette fel a kérdést újra és újra a sejtbiológus Lipton. És egy éjjel ráébredt, hogy az egész olyan, mint a mikroprocesszor a számítógépben, azaz a sejtmembrán egy szerves információ-feldolgozó chip. A környezetből összeszedi az információkat, Letapogatja azokat, pontosan úgy, ahogy azt a szemünk, a fülünk, az ízlelőbimbóink teszik. A sejtben is megtalálhatók ezeknek a molekuláris megfelelői. Úgy működik, mint a macintosh számítógép. Annak is ugyanolyan processzora van, számtalan dolgot tud, s aki megérti a programozás mibenlétét, hiba esetén nem változtat meg mindent, csupán átprogramozza a gépet. A lényeg: az utasítás, az instrukció.
A kérdés: honnan jönnek az utasítások a szervezetben?
Egyértelműen az agyból származnak. Az agy lküldi az információt, a DNS pedig továbbviszi azokat. De honnan kapja az agy az utasításokat? Az elmétől. Az elme mutat utat az agynak, majd az agy a testnek. Dr. Lipton számára az volt a megvilágosodás következő pillanata, amikor meglátta, milyen hatalmat gyakorolhatnak gondolataink az egészségre. Jose Silva ugyanerre jött rá. Azaz, gondolataink és szavaink hatnak a saját testünkre, de képesek hatni más emberek agyára és testére is. Ez az agykontroll lényege. Szavainkkal, tetteinkkel, auránkkal, gondolatainkkal kommunikálunk egymás között nap mint nap. Azaz hatással vagyunk magunkra és egymásra. Ha magunkat, vagy valakit gondolatban teljesen egészségesnek látunk, akkor azt az energiamezőt erősítjük meg, amely az anyagokat egy komplex formában tartja össze, amelyből például egy szerv áll össze. Az energiamező megerősítésével a sejteket visszavonzzuk a formába, az egészséges szerv tökéletes formájába. Az elme nem fizikai dolog, mint a test: nem lehet fizikai műszerekkel észlelni. Ezért nem is tudjuk fizikai eszközökkel megtanítani arra, hogy mit tegyen. Használhatunk szavakat vagy képeket, hogy a testünket vagy az agyunkat tanítsuk, de az elmének ehhez egy másik elmére van szüksége. A testet tanítva használhatjuk a kommunikáció fizikai eszközeit, az elmének ehhez mentális kommunikáció kell. Ezt a kommunikációt segíti az agykontroll. Felhasznált irodalom: ifj. José Silva és ifj. Ed Bernd: Érzékeken túli észlelés
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
