A nők egyharmada szenved időnként húgyhólyaggyulladástól (huruttól), melynek tünetei enyhe fertőzés esetén is igen kellemetlenek. A betegség szerencsére az esetek többségében egyszerűen orvosolható, de ha elhanyagoljuk, súlyos szövődményekhez vezethet.
Égő, csípő, fájdalmas vizeletürítés, állandó vizelési inger, hólyag környéki fájdalom – súlyosabb esetben láz, vérzés. A köznyelv felfázásként emlegeti a kellemetlen tünetegyüttest, függetlenül attól, hogy valóban az altest, a lábfej vagy a talp áthűlése miatt csökkent-e a húgyúti nyálkahártya védekezőképessége annyira, hogy kórokozók telepedhettek meg rajta. Pedig a gyulladás nem csak felfázás következménye lehet.
Mi okozza?
Rendszerint baktérium, de ritkábban gomba- és vírusfertőzések is előfordulnak. A húgyutak legtöbbször „alulról” felfelé fertőződnek meg, ritka, hogy a vérben keringő baktérium „belülről” okozzon gyulladást. Anatómiai okokból elsősorban nők szenvednek többé-kevésbé rendszeresen húgyúti fertőzésektől, közülük is főként a rendszeres nemi életet élők. Az altesti vérbőség ugyanis kedvez a baktériumok szaporodásának. Nem véletlen tehát, hogy sok nőnél szeretkezés után jelentkeznek a tünetek. A gáttájékon megtelepedő (pl. székletből származó) korokozók a húgycsövön át érik el a hólyagot. Könnyű dolguk van, a nők húgycsöve ugyanis sokkal rövidebb a férfiakénál (2-4 centi), és a hüvelybemenetbe nyílik, így a nőgyógyászati fertőzések vagy akár csak a hüvelyflóra megváltozása (pl. fogamzásgátló tabletta, spermaölő zselé, antibiotikum, stressz, nemi aktus stb. hatására) is hólyaggyulladáshoz vezethet.
Hogyan kezelhető?
A betegség enyhébb formája természetes módszerekkel, nagyanyáink praktikáival is két-három nap alatt gyógyulhat, ha azonban a panaszok több napon át jelentkeznek, visszatérőek, esetleg erős fájdalommal, véres, bűzös, zavaros vizelettel vagy lázzal járnak, mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Megfelelő antibiotikummal általában egyszerűen kezelhető a kór, de makacs fertőzéskor három-négy hetes kúra szükséges. Ha a hólyaghurut minduntalan visszatér, ha évente kétszer-háromszor is jelentkezik a gyulladás, nőgyógyászati és urológiai vizsgálatra van szükség. Ha a szexualitással függ össze a húgyúti fertőzések állandó kiújulása, egyes orvosok közösülés után bevett vizeletfertőtlenítő gyógyszereket javasolnak. Megbízható laboreredmények csak katéteres vizeletvizsgálatból nyerhetőek. (Nem kell félni tőle, gyorsan túl van rajta az ember, és nem különösebben fájdalmas.) Az értékek ismeretében az orvos célzott antibiotikus kezelést tud alkalmazni, ami különösen krónikus hólyaghurut esetén fontos. Ha visszatérő, makacs gyulladásról van szó, akkor hólyagtükrözéssel, ultrahang- és röntgenvizsgálattal kell tisztázni, hogy nem anatómiai rendellenesség, fertőzött vesekő, ciszta vagy daganat okozza-e a bajt. Az esetek kilencvenkilenc százalékában azonban nincs súlyos urológiai megbetegedés a háttérben. Megfelelő dózisban és ideig alkalmazott antibiotikummal a korokozók kipusztíthatók a hólyagból. Nem szabad azonban valamely régről maradt, házipatikából előkapott gyógyszerrel „kezelni” magunkat, az orvosnak kell eldönteni, panaszaink és a vizeletvizsgálat alapján milyen terápia indokolt. Bár a korszerű antibiotikumok igen hatékonyak, nem mellékhatás nélküliek, gyakori és hosszadalmas szedésük többek közt a hüvely és a hólyag gombás fertőzésére hajlamosít, ezért tényleg csak indokolt esetben alkalmazandók.