A lelkünk feladattal érkezett erre a világra. Dolga van itt. Ha az agyunk, szellemünk nem engedelmeskedik a lelkünk parancsának, a lélek rosszul érzi magát. És ha a lélek szenved, akkor bizony szenved a test is.
Nem csak a spirituális gondolkodók vallják, hogy a legtöbb betegség lelki eredetű. Miért is vészelhették át például egy nátha nélkül a háborút az emberek, ha nem a lelkierő miatt, ami a nehéz helyzetben megsokasodott bennük? És miért hal bele valaki akár egy náthába, ha már nincs célka, feladata, ha már nincs miért élnie? Persze mondhatnánk, hogy a gyenge immunrendszer az okozója, ha az ember megbetegszik. Igen ám, de az immunrendszerünk mitől gyengül le vagy erősödik meg éppen, ha arra van szükségünk? Jézus szavai olyan egyértelműen hangzanak Máté evangéliumában: Halljátok és értsétek meg: Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. (…) Minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik. A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert. (Mát. 15. 10-20.) Egyik ismerősöm, L. Tamás fotóművész nagyon sokáig próbált ellenállni a hivatásának. Nem érezte jól magát a szakmájában, mert a sajtófotózás nem okozott örömöt számára, a művészi fotózás pedig nem hozott megélhetést. Elhatározta, hogy felhagy szerelmével, a fotózással, és grafikusnak áll (ez volt a másik szakmája). Igen ám, de ínhüvelygyulladást kapott. Kikezeltette, újra nekiállt a grafikus szakmának, és megint ínhüvelygyulladást kapott. Egyik éjjel aztán nem tudott elaludni, és csak úgy csapongtak a fejében a gondolatok. Alfa állapotban lehetett, abban a fura, zsongító, Univerzumhoz közeli tudatállapotban, amiről annyit beszélnek az Agykontrollosok. Ebben az állapotában jött meg a gondolat: fotózni kell. Nyűgösen forgolódott az ágyában, hiszen tudta jól, a fotózást már próbálta, nem lehet megélni belőle, csak akkor, ha beáll „favágónak”. De a gondolat mégse hagyta nyugodni – fotózni kell. Közeledet a hétvége, Tamás gondolt egyet, felpakolta a családját és a közeli hegyekbe vitte őket kirándulni. Míg a gyerekek futkostak, ő elővette a gépét, és csak úgy, magának lőtt néhány kockát. Végre újra jól érezte magát. Boldog volt és felszabadult. Egyre gyakrabban tette meg, hogy csak úgy, hobbiból nekiindult, és fotózott. Azontúl már mindig magánál hordta a gépét, és lépten-nyomon, ha meglátott valamit, ami megragadta a figyelmét, lefotózta. A kenyerét továbbra is a grafikusi munkával kereste, de sokkal könnyebben. A kezei ugyanis meggyógyultak. Soha többé nem jött elő a csúnya ínhüvelygyulladás. Ha tehát a lelkünk szenved, mert nem a karmája irányába halad, mert bűntudata van, mert elfojtott vágyak kínozzák, mert szeretetlenségben él, mert céltalanul lézeng, akkor szól. Úgy szól, hogy megbetegíti a testet. Hogy észhez térjünk. Azért kell észhez térítenie, mert olykor magunk sem vagyunk tisztában vele, hogy valami nem úgy működik az életünkben, ahogyan működnie kéne. Reggel felkelünk, este lefekszünk, közben tesszük a dolgunkat, és észre se vesszük, hogy nem mosolygunk, nem örülünk, tele vagyunk feszültséggel. A minap a Mesterkurzus előadásán Popper Péter pszichológus éppen arról beszélt, hogy folyton zajos programokat csinálunk, hogy ne kelljen elcsendesülnünk. Hogy ne kelljen szembenéznünk az életünkkel, meghallgatnunk a lelkünk kívánságait. Ha pedig nem tudatosodik bennünk a probléma, megoldást se tudunk találni rá. És ha a probléma marad, jön a pszichés vagy testi betegség.
Mától kinyitom a szám
Nóra harmincnyolc éves, tizenkét éve boldog házasságban él férjével, Kristóffal. Vagyis csak boldog lenne, ha nem kínozná rendszeresen hangszálgyulladás. – Amióta Kristóffal élek, a menstruációm előtti napokban menetrendszerűen megtalál a hangszálgyulladás. Ilyenkor nem tudok beszélni, nem is beszélhetek. Voltam már gégésznél, természetgyógyásznál, mindenféle gyógyszert és módszert kipróbáltam, nem segített. Végül egy életvezetési tanácsadónál kötöttem ki, aki azt kérdezte: miért nem akarja hallatni a hangját? Csupa libabőr lettem a felismeréstől – meséli. Tény, ha közeleg a menstruáció, ingerültebb leszek. Ha pedig ingerült vagyok, veszekszem. De nem akarok! mert láttam a szüleim házasságát, amikor anyám piszkálta apámat, mindenbe belekötött, csak mert tomboltak a hormonjai. El is váltak. Én nagyon szeretem a férjemet, és nem akarom bántani. Mégis, azokban a napokban legszívesebben reggeltől estig kiabálnék vele, hogy miért nem csinálja ezt, miért nem csinálja azt. Talán ezért gyullad be a torkom, hogy megakadályozzon abban, hogy sárkánnyá váljak. A problémát végül Kristóffal is megbeszélték, aki csak nevetet, és azt mondta, Nóra kiabáljon csak vele nyugodtan, úgyis lepereg róla. Azontúl nem volt hangszálgyulladás, és csodák csodájára a nehéz napok is könnyebben teltek.
A betegség oka megfejthető
Bizonyos irányzatok szerint (Simonton, Tepperwein) minden szerv megbetegedésének megvan a szimbolikus jelentése, ezek legtöbbször összefüggnek a szerv funkciójával. A fejfájás például a gondot (illetve a bennünk dúló feszültséget) jelöli, a szem és a fül megbetegedése azt, hogy valamit nem akarunk látni, hallani. Ha a torkunk fáj, elhallgattunk valamit, vagy éppen túl sokat nyelünk. Ha a fogainkkal bajlódunk, túl sokat rágódunk. A női mell az anya-gyerek kapcsolatra (vagy a nőiség megélésére) utal, a nemi szervek pedig a szexualitásra, a partnerral való kapcsolatra. Hogy milyen lelki tényező hozta létre a vészjósló betegséget, rájöhetünk, ha ismerjük testünk szimbolikáját. A betegséget ugyanaz az érzelem hozza létre, amit a meglétekor érzünk. Ha például virágpor allergiánk van, és minden trüszköléskor idegesek leszünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem a virágokkal van a bajunk, hanem valamivel a környezetünkben, ami nagyon idegesít. Mi lehet az? Talán a munkánk? A főnökünk? Ha például a bőrünk viszket, akkor tudhatjuk, hogy valami túl közel jött hozzánk, sérti a magánszféránkat. Csodával határos módon, amikor az ember tudatosítja magában betegsége kiváltó okát, és elkezd tevékenykedni az ok felszámolása érdekében, a baj néhány napra rá megszűnik.
A betegségek szimbólumai
– Fejfájás: gond, feszültség, félelem a megoldandó feladattól, kishitűség. A migrén minden esetben szorongást jelöl. – Látás romlása: valamit nem akarok látni. Ha olvasószemüveg kell, akkor azt nem akarom látni, ami ott van az orrom előtt. Ha távolba néző szemüveg kell, akkor nem merek a jövőbe nézni. – Hallásproblémák: valamit nem akarok meghallani – Torok, pajzsmirigy, hangképző szervek: kommunikáció, nem merem kimondani, amit kell. – Fog- és íny problémák: rágódás – Nyak, felkar, comb: ellenségeskedés (férfinál nemi ügy). Logikusan mutatja, hogy ha valaki ellenségeskedik, vagyis ellenségnek érzi a körülötte élőket, akkor nem tud ellazulni, mert örökös készenlétben van a támadásra. Ilyenkor az izmai megmerevednek, görcsbe állnak. – Váll, csípő: sértődöttség (nőnél nemiség) – Érproblémák, vérproblémák: szeretet áramoltatásának problémája – Hólyaggyulladás, vizesedés, ödéma: Hogyan áramoltatom az életemet, az érzelmeimet – Talp, kéz, tenyér: elkülönülés, különcség – Gerinc, hát: támaszt keresek, vagy túl sok a teher rajtam – Könyök, térd: félelmek – Csukló, boka: közömbösség, deprimáltság – Tüdő, szív, gyomor, máj, epe: harag van a szívemben – Rákos daganat: elfojtott harag – Bélrendszer: ellenséges érzelmek – Krónikus székrekedés: túlságosan ragaszkodom valamihez – Krónikus hasmenés: elengedek az életemből valamit, amit pedig meg kéne tartanom – Vesék: kapcsolatok (jobb vese – férfival kapcsolatos ügy, bal vese – nővel kapcsolatos ügy) – Nemi szervek: szexualitás – Női mell: anya-gyermek kapcsolat – Allergiák: idegesítő tényezők – Bőr: kapcsolat a külvilággal