A szelíd gyógymódokként említett alternatív kezelések körül még ma is sok a vita. Bár egyre több orvos elfogadja, elismeri, sőt, már vannak kórházak, ahol külön „keleti gyógymódok” részleg is működik, de sok felé még mindig fenntartással fogadják, és sok
Az akupunktúrát általában olyan betegségek kezelésére alkalmazzák, amelyekkel szemben a hagyományos nyugati gyógyítás tehetetlen.
Igaz, elsősorban megelőzésre való, s talán épp ezért ütközött olyan nagy ellenállásba Európában, ahol a medicina inkább gyógyít, mint megelőz. Ebből a kulturális különbségből kiindulva hatását kétféleképpen magyarázzák. Az egyik hagyományos kínai filozófia – a taoizmus – azt tanítja, hogy a jó egészség feltétele az ellentétes erők (a jin és a jang) egyensúlya. Ha ez megbomlik, rosszul érezzük magunkat. Ahhoz, hogy az energia szabadon áramolhasson, a gátakat kell feloldani. Az akupunktúrás pontok megszúrása a csatornák feloldását teszik lehetővé. Az akupunktúra európai és amerikai művelői a természettudományos gondolkodásba jobban beilleszthető fogalmakkal, az idegélettan törvényeivel magyarázzák az akupunktúra hatását. A bőr alatt futó legfontosabb idegek menete azonos azokéval a meridiánokéval, amelyeken a legtöbb akupunktúrás pont található. Az idegek egyik feladata, hogy közvetítsék a szervezet állapotáról hírt adó üzeneteket. Ha károsodott szervből érkezik, az idegvégződések vészjelzést adnak, amit fájdalomként érzékelünk. A fájdalom nem feltétlenül ott jelentkezik, ahol a baj fészkel. Így például a gyomor fájdalma a has felső részének és a hátnak a bőrébe sugározhat. A betegség forrása és a fájdalmas terület között az idegek teremtenek kapcsolatot. A testen mintegy ezer akupunktúrás pontot tartanak nyilván, a fő meridiánok száma 12, ezek mindegyike egy-egy szervhez tartozik. A meridiánok áthaladnak a főbb testtájakon és valamelyik kéz vagy lábujjon végződnek.