A kineziológia egyre szélesebb körben ismert és használt problémamegoldó eljárás, de még mindig sok a kérdőjel körülötte. Szépvölgyi-Hunti Eszter metafizikussal erről a kíméletes, de hatékony módszerről beszélgettünk.
– A '90-es évek elején-közepén még meglehetősen ismeretlen fogalom volt a kineziológia. Hogyan kerültél kapcsolatba vele? – Dr. János Péter tartott egy előadást, amire nagyon kíváncsi voltam. A nagyobbik fiam akkor volt hét éves, beiskolázás előtt állt és beszédhibás volt. A logopédus azt mondta, kisegítő iskolába kell járatni. Erről hallani sem akartam, elvittem oldásra a fiamat, majd egy tíznapos kineziológiai táborba is elküldtem. Már a harmadik napon teljesen tisztán beszélt. Mint minden betegségnek, a beszédhibának is lelki oka van. Ezután magam is elmentem oldásra. Miután belekóstoltam és tapasztaltam, hogy mennyire jó, elkezdtem tanulni is. – Hallani olyan esetekről is, amikor valaki azt mondja oldás után, hogy neki nem használt a kineziológia. Ennek mi az oka? – Gyakori, hogy az embernek valamit meg kell tennie, valamin változtatnia kell az életében. Ilyenkor az oldás önmagában nem elég, legfeljebb megkönnyíti a lépést. Ha úgy érzi az illető, hogy nem használt az oldás, akkor vagy nem tette meg, amit meg kell tennie, vagy még tovább kell dolgozni a kineziológiával. Az is előfordulhat, hogy még nincs itt az ideje, hogy az adott probléma megoldódjon. – Mi a kineziológia lényege? – Én „három az egyben” módszernek nevezem. Ha a tested-lelked-szellemed rendben van, akkor te magad is jól vagy. A problémákra mindig van megoldás. A kineziológia abban segít, hogy a „gyógyulás” ne öt hónap alatt, hanem öt nap alatt történjen meg. Amikor eljön hozzám egy páciens, általában 1,5-2,5 órát foglalkozom vele. Kiteszteljük és tudatosítjuk, hogy honnan ered a probléma. Minden jelenben tapasztalt problémánknak valamilyen múltbeli stressz az oka. A fogantatás pillanatától sejtek vagyunk. Mindkét szülőnk és a felmenőink oldaláról hozunk információkat. Amit őseink nem oldottak meg, azt nekünk kell megoldanunk. Amit mi nem oldunk meg, azt pedig majd a következő generációknak kell megoldaniuk. Bármi történik velünk, az hat az életünkre. Ha rossz dolog történik, attól leblokkolunk, stresszesek leszünk, és ha legközelebb hasonló szituációval találkozunk, ugyanúgy leblokkolunk. Ha pedig 27 napig nem oldunk meg egy problémát tudatos szinten, akkor lesüllyed a tudatalattiba, és onnan az ember segítség nélkül nem tudja eltávolítani. Az oldáson visszamegyünk időben, barometriával megnézem, milyen érzelmi állapot kötődik az adott helyzethez. Ha például azt állapítom meg, hogy a páciens nem volt magabiztos, akkor ezt a kezeléssel korrigálom. Az önbizalomhiány helyett betöltöm az önbizalom információját. Különféle korrekciók vannak, egyszerűek, játékosak, de nagyon mélyre hatnak. A kineziológia a nyugati orvostudomány és a keleti természetgyógyászat ötvözete, az ezekhez hozzáadott módszer az izomtesztelés. Ez azért nagyon jó, mert az ember mindent tud önmagáról, még ha a tudatalattijában tárolja is az információt. Amikor eljön hozzám valaki, a tudatosított problémáról beszél. Ezen a szálon elindulunk az izomteszttel, és a test válaszol azokra a kérdésekre, amelyekre a páciens tudatosan nem ismeri a választ. Kiderül, hogy mi az igazi probléma, honnan ered, ebből az életből, vagy egy előzőből. Visszamegyünk az előző generációkig hetedíziglen, ha szükséges. Végül pedig alkalmazzuk a korrekciókat. – Egy nagyon mélyen gyökerező problémánál, gondolom, nem elég egy oldás. – Ez mindig az érintett személytől függ. Egy oldás után négy hétig nem is lehet újabb oldás végezni. Ezután a tesztelés mondja meg, hogy mikor van szükség újabb kezelésre, vagy esetleg most nincs rá szükség. Az adott probléma egyébként mindig megoldódik, ha az ember nagyon akarja. De aztán jön a következő. Hiszen emberek vagyunk, itt élünk, nem pedig egy lakatlan szigeten, ahol nem érnek minket érzelmi hatások. A való életben mindig történik olyasmi, ami az embert kibillenti az egyensúlyából. De miért billenti ki? Mert a múltban már történt egy hasonló, stresszt okozó esemény, ezért a jelenben is hasonlóan reagálunk. Amikor az oldás megtörténik, elindul egy átalakulási folyamat, és ehhez idő kell. Ha az ember elvet egy magot, nem tudja, mennyi idő alatt szökken szárba. Lehet, hogy négy hét, de lehet, hogy négy év kell hozzá. Természetesen az érintett személynek nyitottnak, fogadóképesnek kell lennie. Képletesen szólva, ha gödörben van, és bedobnak neki egy kötelet, rajta múlik, hogy megfogja-e, hogy ki tudják húzni. De ha kihúzták, akkor is előfordulhat, hogy visszaesik. Hiszen élünk, nap mint nap újabb hatások érnek minket. És ha egy problémát sikerül feloldani, felbukkan egy másik. Miért? Mert ha az előző leckét megtanultuk, akkor továbblépünk, és jön a következő. Ha valaki változtatni akar az életén, lehet, hogy olyan lépéseket kell megtennie, amiket évek óta halogatott. Lehet, hogy ott kell hagynia a munkahelyét, vagy meg kell szakítania egy kapcsolatot. A döntés mindig a páciens kezében van. Én tudatosítom a problémát, és megoldási lehetőségeket találunk. Ha az illető akar változni, akkor elindul egy folyamat, ami ezt segíti, például kedvezően alakulnak a körülmények. A kineziológia azt mondja, hogy ne akard az embereket önmaguktól megmenteni, mert nem tudod, hogy mire van szükségük ahhoz, hogy fejlődjenek. Hiába lehetne valakit félúton „megmenteni”, abból még nem tudna tanulni. A saját útját mindenkinek be kell járnia.