Mindannyian érezhettük már úgy elhúzódó rossz időszakokok megélésekor, hogy minden bizonnyal valamiféle külső negatív erő a rossz szériánk okozója – mi több, talán rontás áldozatává váltunk. Ám az átoktól való állandó félelem súlyos szorongásos betegséggé is ki tudja nőni magát, és ekkor már komoly pánikreakciók jellemzik.
Az átkoktól való beteges félelemben, fóbiában szenvedő egyének általában fiatal korukban – vagy ifjúkoruktól kezdve – halmozottan nehéz érzelmi és szociális problémákkal küzdöttek, rengeteg kudarcot vagy akár testi-lelki bántalmazást éltek át. Idegrendszerük ezért azonnali pánikreakcióval válaszol olyan helyzetekben, ahol semmiféle konkrét fenyegetés vagy külső támadás nem történik.
Ezek a személyek képesek extrém módon túldimenzionálni teljesen hétköznapi helyzeteket: elegendő, ha egy kollégájuk fura pillantást vet rájuk mindennemű ártó szándék nélkül, vagy egy számunkra rossz ómennek tartott szimbólum, esetleg tárgy bukkan fel a nap során.
Irtózhatnak bizonyos szavak kimondásától vagy meghallásától, sőt, egyes dalok felcsendülése is rettegéssel foghatja el őket.
Ha elhisszük, hogy rontás alatt állunk, akkor a hitünk valóban manifesztálódni fog
Teljes és megingathatatlan meggyőződéssel hiszik, hogy őket rontás vagy átok sújtja, és mivel félelemmel telve élik a mindennapjaikat, a folyamatos rettegés olyan negatív rezgésszintet és viselkedést eredményez, hogy emiatt gyakorta valóban kellemetlenségek sorozata éri a fóbiás személyt. Ez csak még erősebb megrögzöttséget vált ki az egyénből, aki egyfajta visszaigazolásként tekint a rossz történésekre.
Az állandósuló félelem és szorongás olyan mértéket ölthet, hogy a beteg normális életvitelre képtelenné válik. Komoly alvászavarok, a szociális kapcsolatok szétesése, beilleszkedési problémák és a munkahely elvesztése – ezek mind a fóbia súlyos következményei közé sorolhatóak.
A beteg folyamatosan okkult segítség után kutat, teljesen belelovalja magát a hamis elképzeléseibe, melyeket igyekszik racionális érvekkel is alátámasztani. Placebo jellegű védőamulettek vagy ehhez hasonló eszközök segíthetnek a védettség érzetét visszaállítani, de a pszichoterápia vagy viselkedésterápia elengedhetetlen a teljes gyógyuláshoz.