Különös növény a fagyöngy: élősködő, mérgező, ám gyógyhatással is bír. Ősidők óta nagy becsben tartották, a kelták szent növényként tisztelték és varázserőt tulajdonítottak neki. Napjainkban is az ártó hatások elleni védelem szimbóluma az ajtóra helyezett
Növénytani megközelítés
A fagyöngy 40-150 cm átmérőjű, a fakínfélék családjába tartozó, félélősködő, kétlaki, örökzöld, gömb alakú cserje, mely lombos fákon él. Több mint ezer faja ismert, hazánkban azonban csak két fajuk él, a sárga és a fehér fagyöngy. A csírázó növény gyökerei áthatolnak a kérgen, a kambium mentén szívógyökereket bocsátanak az élő farétegbe, és elszívják a gyökerektől a tápanyagot. Örökzöld levelei bőrszerűek és zöldessárgák. Bogyói fehérek, kissé üvegesek, belül nyálkásak és ragadósak. A magvak sem vízben, sem földbe kerülve nem csíráznak – a madarak hordják szét és hullatják le a fák kérgén a ragadós magvakat. A megtapadt magvakból fejlődik ki az új növény.
Ősi gyógynövény
Az emberiség egyik legrégebbi gyógynövénye, már az ókorban alkalmazta Hippokratész és Galenus. A fagyöngy mai reneszánsza a húszas évekre nyúlik vissza, amikor Rudolf Steiner felismerte benne a rák lehetséges gyógyszerét: „Ahogy a fagyöngy a természet rendjét megfordítja (télen zöldell és nyáron hervad), úgy állít egy tumor a testben mindent a feje tetejére.” Az orvostudomány fejlődésével a hatásmechanizmusra is fény derült: a fagyöngy egyes fehérjéi az érrendszerre hatnak, vérnyomás-csökkentő, vérnyomás-szabályozó hatással rendelkeznek, míg mások az immunrendszer aktivitását fokozzák, ezért daganatos betegségek kezelésében is egyre szélesebb körben felhasználják. Mivel a fagyöngylevél összetevőinek mérgező hatását kimutatták, és a bogyók is tartalmaznak veszélyes hatóanyagokat, a fagyöngy csak orvosi rendeletre és ellenőrzés mellett szedhető. A legnagyobb gyógyhatása a nyárfán élősködő fagyöngynek van, de a lucfenyőn, erdei fenyőn és a gyümölcsfákon is jó gyógyhatású fagyöngy tenyészik. Mivel a fagyöngy az egész mirigyrendszert kedvezően befolyásolja, kiváló anyagcsere-szabályozó szer. Akkor is segít, ha a hormonháztartás nincs rendben, kiváló gyógyszer érelmeszesedés ellen, és ajánlott gutaütés esetén. A fagyöngytea vérzéscsillapítóként is felhasználható, kiváló szívgyógyszer és keringésjavító, valamint női problémák esetén is hatásos. Megszünteti a méhpanaszokat, a menstruációs zavarokat, görcsöket, az erős havi vérzést, vagy a szülés utáni utóvérzéseket, de meddőség ellen is eredményesen alkalmazható. A változások éveiben fellépő panaszok esetén is érdemes fagyöngyteát inni. Teakészítés: a fagyöngyteát kizárólag hidegen készítjük. Egy púpozott teáskanál fagyöngyöt adunk 1/4 liter vízhez, éjszakára állni hagyjuk, másnap kicsit felmelegítjük és leszűrjük. Erős hatása miatt csak a szakember által javasolt adagolásban fogyasszuk! Az adagok túllépése károsítja a májat, túlstimulálja az immunrendszert, allergizál. Gyermekeknél tilos alkalmazni! Tinktúra: a gyógyszertárakban kész fagyöngycseppek kaphatók. Friss lé: a friss leveleket és szárakat megmossuk, és nedvesen kifacsarjuk gyümölcs-centrifugával. Kenőcskészítés: a fagyöngy friss fehér bogyóit disznózsírral hidegen elkeverjük (fagyásoknál alkalmazzuk külsőleg).
A kelta hagyomány
Plinius római természettudós jegyezte fel a keltákról: „Semmi sem szentebb számukra, mint a fagyöngy, és a fa, amelyen nő… A maguk nyelvén a fagyöngyöt ‘Mindent Gyógyító’-nak nevezik.” A kelták azt tartották, hogy a fák az emberek ősei. A Napnak, az ég istenének növényét, a tölgyet tisztelték legfontosabb faként. Szent helyeik is általában tölgyesekben voltak. Hiedelmük szerint minden, ami ezeken a fákon nő, az égből küldetett: a fagyöngyöt Taranis, a mennydörgés istene varázsolta egy villámcsapással a tölgyfalombok közé. A fagyöngy a druidák legfontosabb orvossága volt. Szent Iván éjjelén, illetve napfordulókor gyűjtötték, kizárólag fehér ruhában, aranysarlóval volt szabad megérinteni, és nem hullhatott a földre, hanem hófehér vászonlepedőt tartottak alá.
Csók a fagyöngy alatt
Mindenki látott már amerikai filmet, amelyben karácsonykor fagyöngyöt aggattak az ajtó fölé, az elmaradhatatlan jelenetben pedig a főhős a fagyöngy alatt csókolta meg álmai asszonyát. Az angolszász hagyomány szerint ugyanis, aki fagyöngy alatt ad csókot kedvesének, annak szerelme örökké tart. Vajon honnan ered ez a szokás? Az ógermán mitológia szerint, amikor Friggnek, a házasság istennőjének és Odin főistennek gyermeke született, jelzést kaptak, hogy valaki megpróbál majd az ifjú Balder életére törni. Anyja minden élőlényből és élettelen tárgyból kicsikarta az ígéretet, hogy nem bántják gyermekét, az ártalmatlannak tűnő fagyöngyről azonban megfeledkezett. Loki, az ártó isten rájött a hibára. Egy alkalommal az istenek unaloműzésként gerelyt dobáltak, s a sérthetetlen Balder volt a célpont. Amikor Höd került sorra, Loki egy fagyöngyből készített dárdát nyomott a kezébe. A dárda áthatolt Balder testén, s megölte őt. Az istenek megengedték, hogy Frigg azt tegyen a fagyönggyel, amit csak akar. Miközben Frigg könnye ráhullott a növényre, valaki csókot lehelt az arcára, s apró, fehér bogyókká váltak a könnyek. Ekkor Frigg azt kívánta, hogy a fagyöngy többé ne árthasson senkinek: akik alá állnak, csókolják meg egymást, kifejezve a szeretetet és a megbocsátást.