Sokan a csalánt gaznak tartják, amit irtani kell. Pedig az egyik legerősebb gyógyhatású és igencsak sok mindenre használható gyógynövény.
Gyerekkoromban nagyanyám a fájós térdét mindig megcsapkodta frissen szedett csalánnal. Amikor jól felhólyagosodott a bőre, azt mondta: ennyi fájdalom megéri, hogy a nagyobb, a csontkopás miatti hasogató érzés majd elmúlik harmadnapra. És így is lett. De főzött belőle teát is, vízhajtónak, hólyaghurut ellen, és emésztés-segítőnek, ha túl zsírosra sikerült a vacsora. Oláh Andor a természetgyógyász a vércukor csökkentésére, a hasnyálmirigy természetes serkentésére ajánlotta. „Ha rájönne az emberiség, milyen gyógyerő van benne, semmi mást nem termelne, csak csalánt” – írja róla Maria Treben. Ez talán így kicsit túlzás, de az tény, hogy a kellemetlen hólyagokat csípő csalán sok minden cseranyagot, hangyasavat, ecetsavat, hisztamint, vércukorszintet csökkentő glukokinint, glikozidákat és B, illetve C vitamint tartalmaz. A súlyos vagy idült betegségek esetében napi egy-két csésze tea nem segít. Ilyenkor legkevesebb kettő, sőt, két és fél litert meg kell inni belőle – naponta. Egyébként a népi orvoslás a csalánteát mint hetekig tartó ivókezelést javasolja epebántalmak, lépmegbetegedések, gyomor és légzőszervek elnyákosodása, gyomorgörcs és gyomorfekély, emésztési zavarok, bélfekély és tüdő-megbetegedések esetén. A csalán megszünteti a meghűlésre, köhögésre való hajlamot, vérképző és vértisztító hatásának köszönhetően pedig eredményesen alkalmazható vérszegénység ellen. Hatásosan enyhíti a vérerek szűkülete miatti fájdalmakat. Az érszűkületben szenvedők közül sokan elkerülhetnék a lábcsonkolást, ha még idejében alkalmaznának csalángyökér-főzetből készített lábfürdőt.