A kakukkfű száraz, füves helyeken élő kellemes illatú, kámforos ízű félcserje. Mindegyik fajtája gyógynövény. Sok fényre és melegre van szüksége így nem véletlen, hogy őshazája a Földközi-tenger térsége, közelebbről a sziklás legelők.
A déli hőségben lilás-tarka virágzatából aromás illat árad. A kakukkfű júniustól augusztusig virágzik, ilyenkor a legjobb a gyógyhatása. A kerti kakukkfű az egyik legősibb gyógynövény. Erős illata és kitűnő fertőtlenítő hatása miatt az egyiptomiak balzsamozásra használták olaját. Az ókori görögöknél a vitézséget, bátorságot jelképezte. Háborúba készülő férjük ruhájára kakukkfüvet hímeztek az asszonyok. Ugyanakkor számos más illatos fűszernövényhez hasonlóan a kakukkfüvet is húsok tartósítására használták. Szertartási állataikat gyakran hintették be kakukkfűvel, hogy az istenek kedvezőbben fogadják az áldozatot. A kakukkfű a világ minden táján szerepel a hivatalos gyógyszerkönyvekben. 1719-ben Neumann Caspar fedezte fel illóolajának fő hatóanyagát, a timolt, a baktériumok, gombák, bélférgek fejlődését gátló anyagot. A timol népszerű fertőtlenítőszer volt egészen az első világháborúig, ami „kakukkfűválságot” okozott. A világ kakukkfűolajának a zömét ugyanis Németországban állították elő, így amikor Anglia és Franciaország hadat üzent a németeknek, a harctéri fertőtlenítőszer rendkívüli hiányával is szembe kellett néznie. Hatóanyagai között találunk még karvakolt, egy szintén fertőtlenítő, baktérium- és vírusölő hatású vegyület, valamint keserűanyagokat és cserzőanyagot.
Gyógyerő a csészéből is
A kerti kakukkfű pompás illata és íze miatt széles körben használt fűszernövény, de gyógyászati alkalmazása is hosszú múltra tekinthet vissza. Kutatások bizonyítják, hogy a kakukkfű és illóolaja segíti a szervezet működését, késlelteti az öregedést. Régen a fertőző betegségek egyik legfontosabb háziszere volt, de sokoldalúságát a meghűléses betegségek kezelésében és megelőzésében ma is nagyra értékeli a természetgyógyászat. A kakukkfű illóolajai erőteljesen baktériumölő, fertőtlenítő, emellett szélhajtó és görcsoldó hatásúak. A keserű- és cseranyagok élénkítőleg hatnak az emésztésre, mert fokozzák az emésztőnedvek termelődését.