A grépfrút hatóanyaga elsősorban gyomor- és bélpanasz, gombás betegség, megfázás, torok-, orr- és fülfertőzés, körömbetegség, fogínygyulladás, illetve hüvelyfertőzés esetén vált be. De nap mint nap fedeznek fel új felhasználási lehetőséget.
A gyógyszerészeti kutatás egyik jelentős területe évtizedek óta a természetes alapanyagú szerek előállítása. A legjobb és legegyszerűbb recepteket a sok gyógynövény, zöldség és gyümölcs kínálja. Például a papaja, a paradicsom és a macskakarom rákellenes hatásáról ismert, a kasvirág, az édesgyökér és a tuja rendkívül erős immunerősítő. A grépfrút magja pedig felér bármelyik hagyományos antibiotikummal.
Támadás a vírusok ellen A világ számtalan kutatóintézete és egyeteme kezdte meg a kutatást, hogy kiderítsék, mitől ilyen hatásos a grépfrútmag. A kutatási eredmények figyelemre méltóak. A grépfrútmagkivonat már igen csekély töménységben (egy pohár vízben nyolc csepp) ugyanolyan sikert mutatott, mint minden más hagyományos antibiotikum. Felhasználási területe eléggé széles körű: több száz különböző baktérium- és vírustörzs, közel száz gombatörzs és nagyszámú egysejtű parazita ellen lehet könnyűszerrel támadást indítani. A hasznos bélbaktériumok azonban a támadástól védettek, az immunrendszer aktivizálódik, és mellékhatásra is csak akkor lehet számítani, ha a normális adagot négyezerszeresen túllépik. Még a HIV-vírus elleni harcban is nagy reményeket fűznek a kutatók a grépfrútmaghoz. Hogy az AIDS-betegek és sok más kórházi páciens se fertőződjön meg a gyógyító centrumokban gyakran előforduló veszélyes baktériumokkal, amerikai klinikákon a mosószerbe grépfrútmagkivonatot csepegtetnek a padló és az ágynemű hatékonyabb tisztítására. Ily módon fertőtlenítik az orvosi műszereket és a műtőket egyaránt. Az ivóvíz minősége is javítható, ha a hosszú távon egészségkárosító klórt grépfrútmagot tartalmazó termékre cserélik fel. Ezt Thaiföldön már eredményesen alkalmazzák. A tisztítóüzemek, uszodák is profitálhatnak ezekből a tapasztalatokból. A grépfrút anyagai természetesen gyorsan és káros melléktermékek keletkezése nélkül bomlanak le – így nem károsítják a környezetet sem. A tudományos kísérletek eredménye A grépfrútmagkivonat elsősorban bioflavonoidot, glikozidot, C-vitamint és néhány fehérjét tartalmaz. Ezeket a grépfrút magjából és a gyümölcshús hártyájából nyerik. A grépfrútmag hatóanyaga elpusztítja a kórokozók sejtburkát, és szabályosan „kiéhezteti” őket anélkül, hogy az emberi szervezetet károsítaná. Ezáltal természetes módon semmisíti meg a vírusokat, baktériumokat, gombákat és parazitákat. Mellékhatása nincs, csak rendkívül ritkán fordul elő citrusallergia. Túlzottan nagy adag szedésekor esetleg fejfájás, hasmenés és hasi görcs jelentkezhet. A kivonat a szembe nem kerülhet, sötéten és szárazon kell tárolni. Mikor és hogyan kell használni? Elsősorban az emésztés támogatására (keserű anyagai miatt epehajtó, étvágyhozó, emésztésserkentő), fertőtlenítő hatásának köszönhetően bakteriális, vírusos és gombás fertőzések kezelésére – külsőleg és belsőleg is. A cseppek szedését célszerű kis adagban (napi 3×3 csepp) elkezdeni, majd szükség esetén naponta, kétnaponta 2-3 cseppel emelni. Három hétnél tovább nem szabad használni folyamatosan grépfrútmagkivonatot, különösen nagy adagban. A tömény oldatot mindig fel kell hígítani, mert felmarhatja a nyálkahártyát. Van, aki a kivonatot a fekete, illetve gyógyteájába teszi. A forró víz nem befolyásolja a grépfrútmag hatását. Hogy igaz-e ez abban az esetben is, ha a magot megfőzik, még nem ismeretes. Persze a kicsit kesernyés ízt meg kell szokni. Káros hatása terhesség esetén a mai napig nem ismert, bár ezzel kapcsolatosan még nem végeztek részletes tudományos kísérletet, ezért célszerű az orvossal megbeszélni a kivonat alkalmazását.