Az egyedüllét nem azonos a magánnyal. Nagyon sok ember él egyedül, mégis jól érzi magát. Ezzel szemben létezik társas magány is, amikor család veszi körül, még sincs kihez szólnia. A társas magány lényegesen rosszabb, mint az egyedüllét.
A magány lelki betegséget, többek között depressziót válthat ki. Akinek nincs kivel kapcsolatot teremtenie, aki nem tudja megosztani a gondját-örömét valakivel, egy idő után a világ ellen fordul, morózussá válik, és még inkább elszigetelődik az emberektől. A magány érzése voltaképpen a kommunikáció hiánya miatt alakul ki. A két ember közötti jó kommunikáció kialakításához a kölcsönös figyelem számtalan apró jelére van szükség. Az egymás iránti figyelem nem csupán azt mutatja, hogy két ember fontos egymásnak, hanem azt is, hogy mennyire. Elengedhetetlen a kölcsönösség, hogy ne csak az egyik zúdítsa a másikra a bánatát, hanem a kitárulkozás, panaszkodás mellett tudjon meghallgatni is.
Társas magány
A magány akkor következik be, amikor nincs kivel beszélni, nincs kitől visszajelzést vagy megerősítést kapni. Ez a magány tehát jelentősen eltér attól az állapottól, amikor valaki önként visszavonul, hogy csak a saját gondolataival lehessen elfoglalva.