Sok ember érzi állandóan azt a késztetést, hogy segítenie kell másokon. Törődnek a partnerükkel, gyermekükkel, szüleikkel, cégükkel, a közösséggel, az elesettekkel. Figyelmüket és gondolataikat szinte mindig valaki más köti le. Saját magukra alig jut idej
Bizonyos csillagjegy szülötteire kifejezetten jellemző ez a hozzáállás. A Halak, a Rákok, illetve azok, akiknek személyes bolygójuk van e két jegyben, illetve a képletük 6. házban, azok a világ legtermészetesebb dolgának veszik, hogy áldozatot hozzanak másokért. Szorgalmasak és ritkán tudnak megnyugodni. Szinte minden idejüket azzal töltik, hogy valaki másért tegyenek valamit. Minden elképzelhető dologban benne vannak. Ezek az emberek gyakran végeznek segítő munkát, ápolóként, szociális munkásként. Mindig csak azzal foglalkoznak: mit tehetnének még?
Az önfeláldozó típus általában addig dolgozik, amíg össze nem roppan. Elsőként általában gerincproblémák jelentkeznek. Hiszen láthatatlan terhet cipel, elsősorban nem tudatos bűntudatot.
Te is hajlamos vagy feláldozni magad másokért?
Erőn felül adsz a párodnak, gyermekednek, szerelmednek, környezetednek? Amennyiben igen, akkor tedd fel magadnak a kérdést: MIÉRT? A mások segítése szép dolog, de a boldogságodat senkitől nem fogod visszakapni.. Az önfeláldozás egy program, és azt jelenti, hogy nem szereted saját magad. Ráadásul valójában azoknak az embereknek sem teszel szívességet, akikért áldozatot hozol. Azt mutatod meg a gyermekednek, hogyan kell boldogtalanul élni. Azt sugallod a párodnak, hogy ő tehetetlen, aki helyett mindent neked kell elvégezned. Vagy arra kényszeríted tetteiddel a környezetedet, hogy folyamatosan hálálkodjanak. Ami egy idő után terhes számukra. Így aztán az áldozatkészséged végül saját magad áldozatává tesz.
Ezt akarod?
A legtöbb ember azért hoz áldozatot, hogy szeressék. Csakhogy az élet azt bizonyítja, hogy soha nem lehet boldog valaki azáltal, hogy feláldozza magát másokért. Jó dolog segíteni, de a segítés nem lehet életcél. Mert ez az érzelmi zsarolás egyik nagyon kemény formája. Aki feláldozza magát, többnyire még önmagának sem meri bevallani, hogy valamit meg akar szerezni. A másik ember hálája után sóvárog, dicséretet és elismerést akar az áldozatáért cserébe. Aki csak másoknak él, annak nagyon alacsony az önértékelése. Nehezen tudja elfogadni önmagát. Úgy érzi: senki nem szereti önmagáért. Tehát valami pluszt kell adni, valami jót kell tenni, hogy számíthasson a szeretetre. Előbb bizonyítania kell, hogy kiérdemli az elismerést, a dicséretet, a szeretetet. Le akarja kötelezni, magához akarja láncolni a másikat a tettei által. Kevés szülő gondol arra, hogy amikor feltételekhez köti a szeretetét, amikor azt mondja a két-három éves gyermekének, hogy „ha nem eszed meg a spenótot, nem szeretlek?” Vagy a nagyobbacskát azzal próbálja rendre szoktatni, hogy „szétszórod a játékaidat, nem szeretlek? – ezekkel a végig nem gondolt fenyegetésekkel mélyen bekódolja gyermeke tudatalattijába, hogy szeretetet csak az kap, aki kiérdemli. Ez egyfajta boldogtalanság-program. Amit mielőbb át kell kódolni! Az önfeláldozó ember a lelke mélyén rossz véleménnyel van saját magáról. Aki így él, és változtatni szeretne, annak érdemes volna elolvasni Robert Betz pszichológus és életvezetési tanácsadó Lépj ki a régi cipődből című könyvét. A szerző azt ajánlja, mindenkinek érdemes átgondolnia, újragondolnia az életét, és új irányt adni a jövőnek, hogy tudatosabbá válva boldogabban, egészségesebben élhessen.