Mindenhez idő kell. Bármilyen furcsa, még a jó dolgok megszokásához is. Nekem mindenképpen. Szóval, idő kellett ahhoz, hogy megszokjam Anti kedvességét, azt, hogy mindig a „tenyerén hordoz”, udvarias, és férfi minden téren.
Pedig nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Fél évvel ezelőtt még ott tartottam (bő négy hónapi ismeretség után), hogy jó kapcsolat van kettőnk között, ami ugyan nem rövid távú, azaz sokáig tarthat, de nem is örökre szól. Nem mondta ő ezt ki, de valahogy ezt sugallta, éreztette a viselkedése.
Azt hittem, vége…
Három nap alatt sikerült „gatyába rázni” és sínre állítani Anti problémás ügyleteit, így indulhattunk is vissza. Kifizetett, és azt hittem, ezzel most vége is a közös „ügyleteinknek”, ehelyett vacsorázni hívott. Másnap moziba mentünk. Aztán néhány napig nem találkoztunk (nem indokolta meg, miért), majd ismét felhívott és közös programot szervezett.
A végén természetesen megint az ágyban kötöttünk ki, de ez nem volt ellenemre. Sőt! Élveztem a vele töltött szex minden pillanatát, olyan volt, mintha már „ezer éve” ismernénk egymás testét, mégis új szenvedéllyel vágyunk a másikra. Ez így ment több hónapon keresztül, és nem igazából tudtam, mi a szerepem az életében. Tudtam, hogy egy fájdalmas szakításon-csalódáson rágódik már majd egy éve, ennek ellenére beleszerettem, és féltem, hogy minél tovább tart ez a viszony, annál jobban megsebezhet a végén. Már azon gondolkodtam, hogy be kellene dobnom a törülközőt, és más férfit keresnem, amikor arra kért, segítsek rendezni az életét. Emlékszem, szó szerint tátva maradt a szám a rendezni szón. Mert sehogy sem értettem, mit akar rendezni, és főképp, hogyan. – Rendezni? Ezt hogy érted? Azt hiszem, nem tehetem. Sírva fakadtam, mert azt hittem, előttem hozza meg a döntést, és végképp felszámolja azt, ami köztünk van. Olvasd tovább a történetet >>>
Ezt már láttad?
Ajánlott tartalmak
